Igen, a menekültek jelentős része a Nyugat-Balkánról érkezik. Nekik azonban nincs esélyük, hogy elismerjék menekültigényüket. Nekik gyorsan vissza kell térniük hazájukba.
Igen, a német emberek példa nélküli segítőkészsége és az önkormányzatok szinte emberfeletti teljesítménye ellenére is meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a Németországba tartó bevándorlók száma ismét csökkenjen. Hiszen tartósan nem tudunk minden évben egymilliónál is több menekültet befogadni és integrálni.
Az őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy beismerjük: a migráció dinamikáját nem tudjuk csupán a német belpolitika eszközeivel befolyásolni, nem tudjuk ezt Európa nélkül megtenni; és még úgy sem fog a tendencia rövid időn belül megváltozni.
Németország cselekedett. Tehermentesítjük a tartományokat és az önkormányzatokat. A menekültügyi csomaggal megteremtettük a nemzeti feltételeket, hogy a ténylegesen védelemre szorulóknak segíteni tudjunk. Jogállami kultúránkat és az alkotmányosan garantált alapjogokat nem hajítjuk a sutba.
Egy dolog azonban világos: kitartóan és határozottan kell munkálkodnunk a nemzetközi, elsősorban európai megoldáson, hogy a Németországra nehezedő nyomás enyhülhessen. Ezért erősebben kell bíznunk abban, hogy – mivel a nemzeti önzés nem jelent kiutat – a közös cselekvés mindenki hasznára válik.
Helyes az EU-ban hozott döntés a 120 ezer menekült szétosztásáról, de ez nem elégséges. Hosszú távra érvényes európai szétosztási kulcsra van szükség.
Rendelkezünk működőképes európai intézményekkel, ezek azonban nem készülhettek fel a mostani menekültáradatra. A Frontexnek (az Európai Határőrizeti Ügynökségnek) több munkatársra van szüksége, hogy biztosítani tudja az EU külső határait, és ki kell építeni ezt a szervezetet európai határőrizeti hatósággá. Szükség van a Törökországgal közös határvédelemre a Földközi-tenger keleti részén. Az Európai Menekültügyi Iroda, az EASO már most is egy európai menekültügyi hatóság csírája. Itt is bátor lépéseket kell tennünk az integráció irányába.
Támogatnunk kell Görögországot és Olaszországot az úgynevezett Európai Érkezési Központok kialakításában. Itt következetesen regisztrálni kell az érkező menekülteket, és aztán igazságosan szétosztani őket az EU-n belül.
Az európai megoldások csak akkor lesznek hatékonyak, ha az Európa szomszédságában található kulcsfontosságú államokkal, elsősorban Törökországgal megállapodásra jutunk. Az Európai Bizottság ennek érdekében cselekvési tervet javasolt, amelyet egy kétoldalú migrációs párbeszéd kísér majd.
Azokat az államokat kell támogatnunk, amelyek befogadják a menekültek nagy részét. Törökország mellett mindenekelőtt Jordániát és Libanont. New Yorkban sikerült a nemzetközi humanitárius segélyszervezetnek nyújtott támogatást 1,8 milliárd dollárral megemelni.
Külpolitikánk legfontosabb és leghosszabb távú feladata marad, hogy a menekültválságot ott küzdjük le, ahol keletkezik. Ezért minden erőnkkel kiállunk a közel-keleti és az észak-afrikai térség nagy válságainak politikai megoldása mellett. Idetartoznak az Oroszországgal folytatott tárgyalások is. Oroszország nagyon konstruktív volt az Iránnal megkötött atommegállapodás létrehozása során. Meg kell akadályozni, hogy Szíria állami struktúrái végérvényesen összeomoljanak vagy széthulljanak, és még több ember keljen útra felénk emiatt.
És a legfontosabb: csak akkor számíthatunk megértésre és bizalomra, ha reális lehetőségekről beszélünk. Ezért van szükségünk egyaránt bizakodásra és realizmusra. Csak bizakodással tudjuk mozgósítani a politika és a társadalom szervezőerejét, hogy kihasználjuk a menekültként hozzánk érkezett emberek integrációjában rejlő nagy esélyt. És csak realistán tudjuk a humanitárius céljainkat átültetni a gyakorlatba.
Az emberek csak akkor fognak tartósan csatlakozni a politikánkhoz, ha országunk polgárainak segítőkészségét nem terheljük túl. S csak akkor kérhetjük lépéseink elfogadását, ha országunk polgárait nem hanyagoljuk el, és komolyan vesszük valós igényeiket és problémáikat.
Válaszúthoz értünk. Választanunk kell kétféle Európa között: az egyiken ismét sorompók, kerítések és nemzeti önzések választanak el minket, a másikon együttműködünk és megtaláljuk a közös válaszokat – közös európai menekültpolitikával és a menekülést kiváltó okok elleni közös harccal. Hiszünk benne, hogy Európa olyan földrész, amely e nagy feladatnak is tiszta tekintettel, őszintén, illúziók nélkül gyürkőzik neki.
Sigmar Gabriel, Németország alkancellárja és gazdasági minisztere
Frank-Walter Steinmeier, Németország külügyminisztere
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
