A kölcsönös tiszteletet megadó, nyilvános problémamegoldás nem olyan, mint a biciklizés: igenis el lehet felejteni. A miskolci Herman gimnázium kollektívája olyan evidenciákat fogalmazott meg az oktatásügy állapotáról, amelyek a hatalomnak kiszolgáltatott tanárok körében is sokakat csatlakozásra késztetett. Harcuk nem politikai állásfoglalás, hanem a szakmai önérzet megnyilvánulása egy rohamosan romló környezetben.
Balog Zoltán miniszter a helyzetet úgy írta le vasárnap: túltolták a biciklit. Már ezen érezhető, mennyire megkoptak a kormány reflexei, amikor őszinte felháborodásba ütközik az állam szolgálatában lévő emberek részéről.
A humántárca vezetője keddre megértette, hogy a számára talán döbbenetes önkritikának ható, valójában üres mondata nem lesz elég a helyzet megoldására, és az ígéreteiből nem hisznek el semmit a pedagógusok. Kedden tudatta hát Miskolc polgármesterével (akitől az iskolákat az állam, ugye, elvette), hogy lesz szíves bekéretni a tiltakozó gimnázium tanárait, mert ő találkozna velük. Balog azt gondolhatta, ez meghatja őket.
