Akkoriban Gyuszi bácsi, ha úgy jött ki a lépés, napjában három pornót is megnézett a kölcsönkért videón, gyorstekerővel. Kizárólag a párbeszédeknél lassított, s ha valamit nem értett tisztán, többször visszanézte. Akkoriban Gyuszi bácsit mindenki hülyének tartotta, de olyasmit is lehetett hallani, hogy perverz. Mi ebben a bonyolult?, kérdezte a nővérem; van, aki ettől boldog, tette hozzá fölényesen, mert már két hete ugyanazzal a sráccal látták a Kőhajítók parkjában.
Ahogy magyarázta, már túl volt élete első meghatározó élményén, de megesküdött, hogy nem lesz terhes. Akkoriban töltöttem be a tizenhármat, így kapásból azt mondtam, kikaparom a szemét. Apám is ezt mondta volna, ha annak idején nem az anyám tetszik meg neki jobban, hanem a titkárnője. Kesztner Kata állítólag sosem sózta el a csorbát, merthogy sosem volt fakanál a kezében, viszont olyanokat tudott, mint Gyuszi bácsi filmjeiben a nők. Ha apám nagy ritkán beszélt erről, anyám már nem is sírt.
Akkoriban még vodkával szedték a Postinort, és a fiúkkal Csádba vágytunk, mert Tisza Feri megesküdött, hogy ott játszódik az összes Rejtő-könyv. Feri szavában senki sem kételkedett, egy olyan utcát is tudott a környéken, ahol már megöltek egy embert, mert nem volt hajlandó teli torokból elénekelni a román himnuszt. Addig verték, amíg el nem folyt az összes vére. Megijedtünk, mert mi is inkább tátogtunk a himnusz alatt, nem is értem, miért ragaszkodtak hozzá, hogy így kezdődjön minden nap. Csádban bezzeg elintézhettük volna az ügyet néhány pofonnal. Lovagiasan, ahogy kell.