Hiszen most nemcsak hazánk szuverenitását, hanem magát az európai civilizációt érte támadás, el kell tehát takarítani a sótartókat a menzaasztalról. Fel kell készülnünk mindenre. Keletre nyitunk, hogy zárulhassunk. A keleti nyitás jegyében pedig érdemes kiterjesztenünk az orbáni véderőmű politikáját. Van honnan meríteni. Itt van rögtön a különféle áramlatok (te Délre mész, elvtárs!) ütközőzónájában lévő Oroszország, ahol figyelemre méltó küzdelem folyik a társadalom bizonyos, féregként rothasztó elemei ellen.
Jól azonosíthatók: ilyenek a transzszexuálisok és a transzvesztiták, a pedofilok, a fetisiszták, a szadomazochizmust élvezők, a magamutogatók, a kukkolók, a kóros szerencsejátékosok és a kleptomániások. Téved persze, aki azt hiszi, hogy ezek a kártékony, oroszellenes elemek képzett CIA-ügynökként aknáznák alá a belső rendet. Nem, a pedofilokkal sem az a baj, hogy gyermekeket molesztálnak, a transzszexuálisokkal sem az, hogy ellenkező neművé operáltatták magukat, és a kóros szerencsejátékosokkal sem az a fő gondja a putyini hatalomnak, hogy bankot robbantottak volna valamelyik orosz Andy Vajna magánkézbe átjátszott kaszinójában.
Nem, az ördög ezer álarcban lép fel, és most már egészen kifinomult módszerekkel támad. Magyarországon például magát civileknek álcázva tüntetéseket szervez,
Oroszországban pedig közlekedési baleseteket okoz. Legalábbis ez derül ki abból, hogy ezek a „mentális rendellenességben szenvedő” egyének a jövőben ott nem jogosultak vezetői engedélyre. Az orosz kormány szerint ugyanis túl sok a közúti baleset az országban.
Ebből következően tehát az oroszországi balesetek jelentős többségéért a transzszexuálisok, a pedofilok, a fetisiszták, a szadomazochisták, a kukkolók, kiváltképp pedig a szerencsejáték kóros rabjai és a kleptomániások tehetők felelőssé, akik nyilván a közutakon, vezetés közben hódolnak káros szenvedélyüknek. A kleptomániások például ellopják mások értékeit a saját kocsijukból, a fetisiszták szexuális imádatuk tárgyává teszik a kormánykereket, a kukkolók illegálisan lesik ki a gyalogosokat, a transzszexuálisok pedig... Hajjaj, ne is részletezzük.
Súlyosan tévednek azok az eltévelyedettek, akik esetleg úgy érzik, hogy az ilyen elemekkel valójában nem is az a baj, hogy mondjuk pedofilok volnának, mert akkor, ha engednek késztetéseiknek, börtönben a helyük, és nem a volán mögött, ha pedig börtön helyett vígan molesztálhatják felebarátaik gyerekét, akkor ezen az sem segít, ha gyalog kénytelenek közlekedni. Nyilván teljesen megalapozott, tényeken nyugvó megállapítás az is, hogy ha valaki szexuális tartalommal fordul valamely tárgy irányába, akkor alkalmatlan a vezetésre, huncut, aki ezt kétségbe vonja, az pedig már egyenesen kártékony elem, aki szóvá merné tenni, hogy az orosz kormány a szexuális másságot összemossa a pedofíliával.
Az a romlott személy, aki úgy véli, hogy ez lényegében a rasszizmus maga, csak ellenséges ügynök lehet, és nyilvánvalóan a Nyugat beépített embere az is, aki magát civilnek láttatva esetleg nem fog kitörő lelkesedéssel tapsolni a nemsokára hazánkba érkező Putyin elnöknek, és talán egyenesen hazaárulónak nyilváníttatik, aki esetleg tiltakozni is mer ellene, mert kell a fenének az ilyen barátsága, keleti nyitás ide vagy oda.
Igaz, ami igaz, a nyitást errefelé inkább bezárulásként lehet értelmezni. Van már kimondottan betárulkozó napunk is, amely immáron szent és sérthetetlen, vásárlással nem szennyezhető, csak a családé lehet.
A vasárnapok tehát kiváltságosak, amelyekre akár szabályrendszert is fel lehetne húzni. Kívánatos is volna az olyan eltévelyedők számára, akik például ilyenkor szoktak vásárolni, és nem azt tartják az elsődleges elfoglaltságuknak, hogy templomba menjenek, ott fürösztve magukat a helyi elit pillantásaiban.
Igen, vasárnaponként ne vásároljunk. Vasárnaponként foglalkozzunk a mieinkkel. Vasárnaponként hallgassuk meg őket. Vasárnaponként figyeljünk oda rájuk. Vasárnaponként reggelizzünk, ebédeljünk, vacsorázzunk együtt. Vasárnaponként ne vessünk kockát. Vasárnaponként kívánatos az ebédhez a jó magyar bor mértékletes fogyasztása, megbillenthető a pálinkáskupica is, de az is csak mértékkel, mert vasárnaponként illene egyaránt törekednünk a belső és a külső békére. Vasárnaponként tenyerünkkel tehát ne illessük családtagjainkat, ne rúgjunk beléjük az asztal alatt.
Vasárnaponként ne kívánjuk meg felebarátunk gyermekét, különösen ne a sajátunkat. Vasárnaponként ne csenjük el az anyóstól az ezüstvillát, ne akarjuk beleszúrni a feleségünkbe. Vasárnaponként férfiember ne öltse magára az asszony ruháját, ne illegesse magát a tükör előtt magas sarkú cipőben. Vasárnaponként feleségünk ne bújjon bele a zakónkba, ne vegye észre a zsebébe dugott kotongumit, vasárnaponként ne erőszakoljuk meg, ne adjunk pálcát a kezébe, hogy addig üsse a fenekünket, amíg csak jó nem lesz.
Vasárnaponként ne tárjuk szét a kabátunkat a ministráló gyerekek előtt a templom sötétjében. Vasárnaponként tartózkodjunk attól, hogy rányissuk az ajtót maszturbáló csemeténkre, ha mégis megtennénk, ne alázzuk meg a kelleténél jobban. Vasárnaponként ajánljuk fel a szomszédnak, hogy kivisszük a felcsúti stadionba, felejtsük el, hogy útdíjat kell fizetni, ne töprengjünk azon, hogy miből telik Orbán Ráhelnek svájci tanulásra. Vasárnaponként szennyes és káros gondolat ne foglalkoztasson bennünket, ne törődjünk az internettel, a földpályázatokkal, hagyjuk a fenébe a trafikokat, Mészáros Lőrincet, Paksot, a bevándorlókat, a cigányokat, az idegen kultúrákat.
Vasárnaponként ne higgyük el, hogy vannak itt olyanok, akik éheznek. Vasárnaponként ne nézzük az ingyen osztott ételért kígyózó sorokat, ne vegyünk tudomást az ott álló gyerek beesett arcáról, ázott veréb rongyokba bélelve, maszatos kézzel, arccal, egy nagy barna szem az egész, mélységébe belemerülünk, sötétjébe belefulladunk, hát ne tegyük, ne mélyedjünk, ne fulladjunk.
Vasárnaponként hajtsuk nyugodtan álomra a fejünket, és ne álmodjunk magunknak hétköznapokat, ne álmodjuk, hogy a mi barátunk országában az eltévelyedők nem vezethetnek.
Vasárnaponként a nyugodt álmunk érdekében elalvás előtt rögzítsük, hová tettük le a slusszkulcsunkat, ne reggel, munkába igyekezvén kelljen keresgélni, hiszen mi még vezethetünk, mert mi derék emberek vagyunk, nem szerencsejátékosok, transzvesztiták, nem pedofilok, nem szadomazochisták, magamutogatók, kleptomániások, kukkolók, fetisiszták.
Ámbár ami ez utóbbit illeti, volna min elgondolkodni: fura dolog a barátság.
Hiszen nyilván Orbán Viktornak is fontosak az övéi, hogy messzebb ne menjünk, a sajtófőnöke például, aki előszeretettel büszkélkedik azzal a legnagyobb nyilvánosság előtt, hogy ereklyeként tiszteli azt az emlékbe eltett kólásdobozt, amelyet a miniszterelnök ajka illetett. Vasárnaponként nyilván elrejti a szeme elől, jobb manapság óvatosnak lenni.
