Az amúgy nem könnyen szerethető Lázár János egyik legrokonszenvesebb megnyilvánulása volt, amikor szűk hónapja azt mondta: a professzionális futballban, illetve általában a profi sportban állami pénznek nincs helye (kár, hogy nem akkor szólalt meg, amikor a hozzá oly közel álló város csapata, a megye I-ben játszó Hódmezővásárhely FC egymilliárdot kapott a helyi „stadion” rekonstrukciójára).
Ezt Magyarországon a döntő többség így látja, ráadásul Lázár valójában a foci- és stadionfüggőségben szenvedő Orbán Viktornak szólt be, vagy legalábbis így lehetett érteni. Másképp se nagyon. Fel is kapta mindenki a fejét (a Miniszterelnökség vastag arcbőrű vezetőjének visszakoznia is kellett kissé a következő kormányszóvivői sajtótájékoztatón), ugyanúgy, mint amidőn hétfőn az igazságügyért felelős Trócsányi László szögezte le újságírók előtt – névleg „egyes polgármestereket”, valójában szintén a főnökét megfeddve –, hogy kerítések építésével nem lehet a menekültügyet kezelni. (Reméljük, a miniszterelnök úrhoz tényleg eljut az infó, mert neki, ha valami társadalmi problémát lát, mostanában azonnal a rács meg a kötél jut az eszébe.)
Ugyanaznap történt, hogy a hiperlojális Varga Mihály melegebb éghajlatra küldte Matolcsy Györgyöt és stábját a jegybank gazdaságélénkítő szerepéről folytatott üzengetés keretében – azt a Matolcsyt, akit Orbán a kormányzás egyik válságperiódusában a jobbkezének, a másikban a nemzeti bank „kormányzójának” nevezett, mindig világossá téve, hogy aki az unortodoxia apostolát támadja, az vele fordul szembe.
