A FAZ, a konzervatív sajtó zászlóshajója külön cikkben oszlatja a menekültekkel kapcsolatos előítéleteket. Igen, éppen azokat, amelyekkel a magyar kormány óriásplakátokon próbált olcsó populizmussal hangulatot kelteni. Orbán Viktor ez évi tusnádfürdői igehirdetésében, gyökeresen ellentmondva tavalyi beszédének (ki lepődik meg ma már ilyesmin?), az európai értékeknek a menekültekkel szembeni megvédéséről szónokolt.
A miniszterelnök jól látja, hogy Európa globálpolitikai szerepének egyik fontos eleme az európai értékek, köztük például a szolidaritás mint érték vonzereje. Ő azonban egész kormányzásával, szűk látókörű populizmusával éppen ezt tagadja. Orbán mostani populizmusa nem előzmény nélküli: az Európai Néppárt (a Fidesz uniós pártcsaládja) részéről a politikájával szemben zárt ajtók mögött megfogalmazott kritikákra válaszul már régóta előszeretettel hivatkozik a Jobbikra mint populista fenyegetésre.
Valószínűleg azonban már a néppártban is tudják, hogy Magyarországon éppen Orbán alakította ki a populizmus légkörét, és használta mint politikai fegyvert, először a 2010 előtti kormánnyal szemben. Mostanra a magyar miniszterelnök már olyanná vált, mint a kábítószer-élvező, aki nem tud lejönni a szerről. A kétszeri kétharmad után ugyanis elmulasztotta, hogy a választókat a populizmus kábításával szemben a racionális európai politizálás alapjára visszavezesse.
Ezért nagyon valószínű, hogy egész kormányzási időszakát a jövőben is a populizmus mint legfőbb kormányzási módszer hatja majd át. A menekültügy kezelése újból rávilágított, hogy Orbán a menekültügy populista tematizálásával is régi célját követi: nem a kétségtelenül súlyos hiányosságokat mutató európai menekültpolitika ellen küzd, hanem az EU gyengítését célozva, az európai gondolat egésze ellen. Senki nem vonja kétségbe a kormány jogát, hogy gyors megoldást keressen a nyomasztó menekültproblémára, de senki sem fogadhatja el, hogy ezt Orbán és a Fidesz Európa-ellenes uszítással tegye.
Orbán képtelennek bizonyult arra, hogy egy egészében külpolitikai kérdés – a menekültválság – megoldásához a legfontosabb eszközt, külpolitikáját és annak apparátusát, a diplomáciai szolgálatot sikeresen mozgósítsa. Ellenkezőleg: szokásos belpolitikai módszerét, az erőt alkalmazta, mert külpolitikai eszközei (például két- és többoldalú nemzetközi egyeztetés, szövetségépítés) nincsenek.
Orbán és külügyminisztere politikai ítélőképességéről mindent elmond, hogy a most lezajlott bécsi csúcsról hiányzott a magyar résztvevő: nem ismerték fel, hogy nem pusztán rutinszerűen jönnek össze a balkáni országok és Németország, hanem a leginkább érintettek a menekültválságról tárgyalnak, és nem csak a régióból. Az, hogy a magyar miniszterelnök valószínűleg meghívást sem kapott Bécsbe, mert senki sem akar vele együtt mutatkozni, csak súlyosbítja és szemléletesebbé teszi a problémát. Hogy mi a tét, mutatja a több tucat halott a Magyarországról érkező teherautóban. És ez valószínűleg csak a kezdet.
A szerző az Együtt elnökségi tagja
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
