Nincs csodálkoznivaló azon, hogy az állami tévé külső beszállító cégeinek vezetői – például Fábry Sándor, Kálomista Gábor, Borbás Mária – kissé idegesek amiatt, hogy lesz-e műsoruk az átalakuló közmédiában. Százmilliós nagyságrendű bevételről van szó, amihez az elmúlt években hozzászokhattak. Többségük megdolgozott a pénzéért – ha nem is ennyiért –, mert az általuk gyártott és a közönség által kedvelt szórakoztató műsorok tartják még életben a Kunigunda útján székelő szakmai és morális romhalmazt, ami ma már csak nevében közmédia, valójában államhatalmi.
Most arra készülnek a 80 milliárd forintjukból, hogy elzavarják maradék nézőiket a konkurenciához, a nagy és kisebb kereskedelmi tévékhez, amelyek a híreket és a szórakoztatást ügyesen ötvözték. Az állami média vezetői a politikai alázatoskodás közben mindenkire gondolnak – önmagukra kiváltképp –, csak a nézőkre nem.
Az eddig legnézettebb állami csatorna, az M1 hírcsatornává történő átalakítása ugyanis radikális nézettségeséssel járhat, és nemcsak azért, mert a világ összes hírtévéje rétegműsor, hanem azért is, mert az állami tévé híradói az elmúlt években többször is meghamisították a híreket, és ami nagyobb baj, ez ordít róluk. Erre egyre kevesebben kíváncsiak. Napi 24 órában ennyien sem lesznek. Mindenki jobban járna, ha ezt az állami médiát beszántanák, mert akkor legalább remélni lehetne, hogy valaha újraépítik.
