Népszabadság 2015. június 6-i száma beszélgetést közöl Berend T. Iván Kossuth-díjas akadémikussal, a Közgazdaságtudományi Egyetem korábbi rektorával, a Magyar Történelmi Társulat korábbi elnökével, a UCLA professzorával, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia újonnan megválasztott tagjával. Őszinte tisztelői vagyunk Berend professzor úrnak, akinek a munkáiból sokat tanultunk, és akinek a közéleti érdemei is számosak és emlékezetesek.
Berend T. Iván kimerítően fejtegeti az Európai Unió déli és keleti tagállamainak hibáit, amelyeket alapvetően kulturális hiányosságokra vezet vissza (például a „ha nincs pénzem, iszom hitelbe” újgazdag mentalitására) hasonlóan a XIX. századi tory fölfogáshoz, amely a szegénységet jellemgyöngeségnek tulajdonította, illetve bizonyos régiók és embercsoportok szükségszerű, elkerülhetetlen állapotának tartotta. Berend T. Iván úgy vélekedik, hogy a görög népen és a görög államon nem kell segíteniük a hitelező intézményeknek – ami azt jelenti pontosabban, hogy a „trojkának” a legszigorúbb diktátumot kell érvényesítenie, Berend professzor úr szerint „gyógyító és nevelő célzattal”.
Meglehetősen érdekes Berend professzor urat – aki végtére maga is kelet-európai – a szívtelen és fensőbbséges nyugati imperialista pózában látni, de ennél meghökkentőbb, hogy az alaposságáról ismert gazdaságtörténész nem tud róla, hogy az Európai Unió még brutálisabb megszorításokat követel a görög kormánytól, mint megbukott konzervatív elődjétől, mint ahogy arról sem, hogy a Sziriza-kormány már szinte mindenbe belement – ennek folytán pedig hovatovább elveszíti támogatóinak bizalmát (vö., kérem, olvassák el, rendkívül fontos).
