Esküszöm, nem keresek a kákán csomót, ezért örvendezéssel kezdem: a mi kilencvenháromezer négyzetkilométerünkön is győzedelmeskedhet a józan ész! Üdítő kivételként az állami munkavégzések őrült területén nem kezdték el az M7-es és az M5-ös autópályán augusztus elején a középső elválasztó szalagkorlát betonra cserélését.
Ez ugyanis a betonelemek bedaruzása idején az autópálya egy sávra szűkítését jelenti, s a múlt példái alapján okunk van feltételezni azt is, hogy a sávlezárás akkor is megmaradt volna, amikor éppen pihennek a munkások. Ez szokott történni ugyanis, ha lankad a politikusok kitüntető figyelme. A napokban például a Nagykörúton építettek vízvezetéket egy sáv lezárásával olyan ütemben, hogy a reggeli és az esti csúcs idején is volt alkalmam a kiásott, lezárt építési területet a dugóból hosszasan megfigyelni.
Egyetlen építőmunkást sem láttam. A nagykörúti dugóban ácsorgók pechje alighanem az lehetett, hogy egyik politikusunk rendszeres vonulási útvonalába sem tartozott bele az útszakasz. Rogán Antal fideszes frakcióvezető kiváló politikai érzékről tanúbizonyságot téve példás gyorsasággal szólalt meg az ügyben, s kérte még időben az állami kivitelezőt terve átgondolására. Úriember maradt, mert a nyilvánosság előtt a hőségriadóra hivatkozott, s nem küldte el az egész bagázst a sunyiba. Pedig megtehette volna, az állampolgárok igazságérzetén nem esett volna csorba.
Rogán szavára beindult a gépezet, az állami közútkezelő és a szakminisztérium illetékesei hirtelen foglalkozni kezdtek az építkezés munkálataiban dolgozók egészségének védelmével, hirtelen fontos lett az érintett szakaszok forgalmának zavartalan lebonyolítása, hirtelen előkerültek az adófizető állampolgárok érdekei.
