Hogy ki lesz az, egyelőre nem tudni. Spekulációk vannak bőven karrierdiplomatától Navracsics Tiborig és Szijjártó Péterig, a miniszterelnök két hű fegyverhordózójáig.
Orbán Viktor akkor járna a legjobban, ha ismét sikerülne olyan embert állítani a tárca élére, akinek van némi respektje a világon. Ebből persze ma már egyre kevesebb van, és megfontolandó, hogy a ciklus végére mivé lesz az előzetes tisztelet, ha valódi külügyimunka, stratégiagyártás, szövetségalkotás helyett a fő feladat ismét a belpolitika utáni takarítás lesz.
|
Martonyi és a miliő
Móricz-Sabján Simon |
Alighanem az ország is akkor járna a legjobban, ha egy szalonképes arc képviselné külföldön, aki képes az itthoni viszonyok szertelenségét kompenzálni. De még ennél is előnyösebb volna, ha lenne visszacsatolás a Bem rakpart és a miniszterelnöki hivatal között, és a kapcsolat nem merülne ki a kézi vezérlésben, megspékelve a kötelező szagmentesítéssel.
Lehet persze azon sápítozni, hogy a külföld nem érti az országot, és a balliberális tollnokok megint kivont pennával rontanak a hazára. De ne tévedjünk, az európai döntéshozók már túl vannak ezen, az elmúlt négy évben immunissá váltak az ördögi magyar országimázsra.
Sokkal jobban foglalkoztatja őket, hogy ha már itt ez a Viktor, és marad is egy jó darabig, akkor miképp lehet vele együtt dolgozni. Főként pedig az, hogy mit akar Magyarország Európától. Tényleg csak a pénz tart minket az unióban? Vagy vannak európai céljaink, elképzeléseink, stratégiánk, netán ehhez partnereket is tudunk szerezni? Hozzá is tudunk tenni a közöshöz, vagy csak elvenni szeretünk belőle?
A magyar kormány az előző ciklusban fennen hangoztatta, hogy hisz a közép-európai együttműködésben, lelkesen fog össze különösen a lengyelekkel. Aztán mi lett belőle?
Ukrajna ügyében a lengyelek középhatalmi szerepet szereztek, ma már ők tematizálják az európai politikát, és hüledezve figyelik, amint a magyar kormány képtelen egy épkézláb nyilatkozatra. Varsó felismerte, hogy Ukrajna európai stratégiai kérdés, egy hosszú játszma első felvonása, mi meg maradtunk a provinciális, legfeljebb a határon túli magyarokig terjedő horizontunkkal.
Szeretjük hangoztatni, hogy behoztuk a horvátokat az Európai Unióba, és a szerbeket is segíteni fogjuk. A belgrádiak meg foghatják a fejüket, hogy talán mégse egy olyan kormány kommendálja őket, amely látványosan tesz az európai értékekre, és a legtöbb európai hivatkozásra akkor fanyalodik, amikor az uniós forrásokból finanszírozott, újonnan átadott főtereket, metrót, Várkert Bazárt és persze önmagát reklámozza.
Amelyik 48 órával a választási győzelem után nekikezd a német megszállás emlékművének építéséhez, mintha alig várta volna, hogy egy jó nagyot bemutasson több, korábban emiatt már tiltakozó fontos szövetségesének. Csak mert úgy érzi, már megteheti.
Május elején lesz tíz éve, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Ideje, hogy eldöntsük: akarunk-e európai Magyarországot? Vagy inkább egy Európán kívülit szeretnénk? A kérdést fel fogják tenni az új magyar külügyminiszternek, jó, ha készül rá.
