Miután Orbán Viktor tavalyi tusnádfürdői előadását – benne az „illiberális államot” – nem győzték kimagyarázni, most Fidesz-(közeli) kommunikátorok hada próbál belemagyarázni mindenfélét a miniszterelnöki beszédbe. Az ugyanis minden idők talán legsemmitmondóbb Orbán-beszéde volt.
Persze, mint a miniszterelnök is megjegyezte, a 2014-es előadás „zajos sikere” után nehéz olyasmit mondani, amin a nyugati közvélemény újabb egy évig rágódhat. (És ide kívánkozik egy zárójel. A kormányfő ott téved, hogy azt hiszi, vitatémát adott a Nyugatnak, holott Brüsszelben vagy Washingtonban nem vitáznak az illiberális államról, hanem „csupán” vitatkoznak miatta az Orbán-rezsimről, illetve a rezsimmel. Ami enyhén szólva nem ugyanaz.)
Az idei beszéd arról szólt, amit mindenki várt: a bevándorlásról, de újdonság legfeljebb a magyar–szerb határon épülő kerítés befejezésének az eddig jelzetteknél jóval korábbi dátuma volt: augusztus 31. Sehol nem voltak az „ideológiai rakéták”, amelyekre kormányközeli források felkészítették a közvéleményt – Németh Zsolt szavaival: a vízió, a stratégia, a tervek. Ezek helyett a miniszterelnök összefoglalta, hogyan viszonyul a kormánypárt a menekültekhez. „Megtudtuk”, hogy a Fidesz–KDNP a bevándorlókat potenciális bűnözőknek és terroristáknak, a magyar lányok megrontóinak tekinti, akik elveszik a magyar emberek munkáját, és ami ennél is súlyosabb, idejövetelükkel felhígítják a társadalmat, márpedig „mi” azt szeretnénk, hogy Magyarország maradjon a magyaroké, Európa az európaiaké, Afrika az afrikaiaké. Ezért aztán őrizetbe vesszük, munkatáborokba zárjuk és visszatoloncoljuk őket.
