Országos méretű megrökönyödést váltott ki az új, Andy Vajna-féle TV2 meteorológusának, önmeghatározása szerint időjósának produkciója, amellyel a másnapi szeles időt az emberi bélmozgás okozta szelekkel hozta összefüggésbe, s ezt gépi hangeffektekkel, majd saját maga által képzett hangokkal illusztrálta is. Na, akkor én most elszelelek, mondta a végén, s nagyokat durrogtatva kisétált a képből.
Most itt megállunk egy pillanatra, s jelezzük, hogy normális körülmények között szót sem írnánk az esetről, mert miért ne lehetne egy kormánypártivá avanzsált kereskedelmi tévében nyilvánosan fingani élő adásban, főleg hogy amúgy már minden magyar reform működik.
Hanem mi most kórházban fekszünk. Műtétünk során úgy alakult, hogy komoly gondok adódtak bélműködésünkkel, orvosok és nővérek hada dolgozott azon, hogy szó szerint kihajtsa belőlünk a felhalmozódott salakot és gázokat. Épp mikor az időjós előadta a produkcióját. A kórteremben nem nagyon nézünk tévét, ám betegtársunk esténként a különféle híradók pásztázásával van elfoglalva, hátha az egyikben bemondják, hogy tévedés történt, nem 0,9, hanem 9 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Az olvasó el se tudja képzelni, mekkora katartikus élmény, hogy amikor a híradó embere a szellentés különböző módozatait mutatja be, mi a nővérek óvó karjai között épp ugyanezt tesszük a jelenlévők őszinte diadalkiáltása közepette, hiszen most már szinte egészen biztos, hogy életben maradunk. Ritka kegyelmi pillanat, hogy ennyire adekvát legyen egymással a tévében bemutatott nagy, kollektív élmény a szubjektuméval; tán csak a régi május elsejéken volt ilyen.
