galéria megtekintése

Belecsavarodtunk

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 12. számában
jelent meg.


Fekete Gy. Attila
Népszabadság

A Kósa–Rogán-féle törvénymódosítás célja világos. Ne mondja meg nekünk senki, hogy a világ mely országa biztonságos és melyik nem az. Jobban tudjuk mi ezt nemzeti hatáskörben, mint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága és az Európai Unió együttvéve.

Ha komolyan vesszük Orbán Viktor és a fideszes vezetők törekvéseit, kijelenthetjük: Magyarország ezentúl egyetlen menekültet sem fogad be. Se megélhetésit, se mást. Nem számíthat itt menedékre senki, hacsak nem repülőgéppel érkezik közvetlenül egy háborús övezetből – már ha létezik ilyen, mert a kormány szerint talán még az is biztonságos vidék, ahol az Iszlám Állam ellen hadban lévő magyar katonák szolgálnak majd.

Maradjon a szomszédban vagy ahol akar, ott is biztonságban van – lényegében ez a kormány új menekültpolitikája. Ide ne jöjjön senki, hacsak nem akar a haverok offshore cégein keresztül letelepedési államkötvényt vásárolni.

 

Csakhogy Szerbia menekültügyi szempontból minden, csak nem biztonságos ország. Koszovó pláne nem az. Ezt bírói ítéletek rögzítették.

Azzal, hogy a kormány nemzeti hatáskörbe akar vonni egy fél világra kiterjedő problémát, legfeljebb itthon érhet el átmeneti sikereket. Elorozhat pár szavazatot a Jobbiktól, és a gondoskodó állam hamis képét festheti magáról a menekültáradat útjába eső települések polgárai előtt. De aligha állíthatja meg a menekülteket.

Járulékos haszonként viszont addig se a Quaestor-ügyről és hasonlókról szól a közbeszéd. Közben legkevesebb, hogy melléfogunk, amikor biztonságos helyként deklaráljuk országukat, ellenkező esetben viszont pont ott tartunk, ahol ma. El kellene fogni az összes Szerbiából érkezőt, törvényes – de ne legyünk nagy igényűek, legalább az unortodox törvényesség látszatát úgy-ahogy fenntartó – eljárás keretében elbírálni a kérelmüket, és akik nem jogosultak menekültstátuszra, de csak azokat, kiutasítani az országból.

Azaz sok-sok rendőr, bíró, fogolytáborok őrszemélyzettel, megerősített közterületi jelenlét, hogy ne csak a kormány plakátjainak a leszaggatását, hanem a külföldiek illegális határátlépését és itteni helytelenkedéseit is meg lehessen torolni. Ehhez sok-sok pénz kell. Legalább annyi, ha nem több, mint amennyit a menekültkérdés kezelése ma is felemészt.

Le kellene szállni a magas lóról. Be kellene látni, hogy nem lehetünk még egyszer Európa (és persze elsősorban a magunk) védőbástyája. Önerőből biztosan nem. S hogy Brüsszel bizonytalanságával szemben nem egy újabb szabadságharc a megoldás. Ha a koszovói menekültáradatot magyar–osztrák–német közös fellépéssel sikerült leállítani, legalábbis erősen csökkenteni, talán más frontokon is nyerhetünk csatákat, ha jól választunk szövetségeseket.

Persze ehhez előbb a kormánynak el kellene döntenie, hogy az év végére akár százezer főt is elérő menekültáradatot az ország számára valóban komoly terhet jelentő és ezért sürgősen megoldandó problémaként kezeli, vagy csupán a maga népszerűségének növelésére játszik. Ebben nem biztos, hogy partner lesz Európa.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.