galéria megtekintése

Behunyt őrszemek

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 10. számában
jelent meg.


Fekete Gy. Attila
Népszabadság

Szerencséje a rendőrségnek, hogy impotens az ellenzék, és nem teszi fel az igazán kínos kérdéseket a plakátrongálók bravúros elfogásával és többórás fogva tartásával kapcsolatban. Pedig lenne mit kérdezni. Kezdjük mindjárt azzal, hogy honnan tudták szombat este, melyik plakátot kell őrizniük.

A rendőri jelentés szerint az intézkedésnek az volt az előzménye, hogy pénteken megrongáltak egy hasonló jellegű plakátot a XIII. kerületben. Ebből következne, hogy másnap a XIV. kerületben fognak megrongálni egyet? Mondjuk a 14 eggyel több, mint a 13... Mert arra még a legelszántabb antifideszesek sem mernének gondolni, hogy a rendőrség, ne adj’ isten, az Alkotmányvédelmi Hivatal megfigyelné a pártokat, azok holdudvarát, aktivistáit, s így tudta volna meg, hogy mikor és melyik plakátot kell szemmel tartani.

Fogadjuk el, hogy a rendőrségnek szerencséje volt, ezért jókor és jó helyen éppen a megfelelő plakátot tartották szemmel a BRFK akciósai este tíztől hajnali egyig, hiszen más dolguk úgyse lett volna. Budapesten egyébként rend és fegyelem uralkodott azon az éjjelen (is). Amikor megérkeztek a plakátszaggatók, a járókelők között elvegyülő rendőrök hallották, amint egyikük megjegyezte: „ez lesz az”. Aztán előzékenyen végignézték, ahogy félig leszaggatják az ominózus plakátot és lefényképezik közben magukat.

 

Ekkor lecsaptak. Nem közben, hanem csak a fotózás után, mert az egyik rendőr olvasta az Indexen, hogy egy párt 2000 forintot fizet minden megrongált plakátért, ha fotó is készül. Máris bér-plakátrongálókként látták a támadókat, igazi nagy halakat. Elmondásuk szerint úgy is kezelték az aktivistákat.

Megvannak a bűnösök, és a rend őrei a törvény teljes szigorával le is csaptak rájuk. Ez rendben is volna, ha az alaptörvény 46. cikkelye szerint a rendőrség alapvető feladata nem a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme volna. Tehát nem azt szabja kötelességül, hogy álljanak csak szépen lesben, várják meg, amíg a szabálysértők, bűnelkövetők végrehajtják tettüket, és csak akkor csapjanak le rájuk, amikor dolguk végeztével távozni készülnek.

Ez a rendőri hozzáállás egy polgári engedetlenségnek is minősíthető plakátrongálásnál sem elfogadható. A rendőröknek a későbbi könnyű bizonyítékok reményében sem szabad hagyniuk, hogy jelenlétükben jogsértést kövessenek el. Képzeljünk el egy bankrablást, utcai késelést vagy egy gyilkosságot, azt, hogy a rendőrök, bár ott vannak, látják, mégis megvárják, míg megtörténik, és csak aztán mozdulnak. Még akkor is hidegrázós ez, ha egy gyilkos elfogásáért esetleg több elismerés jár, mint egy gyilkosság megakadályozásáért.

De vajon közel háromórás őrködés után miért nem avatkoztak közbe a rendőrök? Félő, hogy azért, mert így szólt a parancs. Ez esetben viszont ott és akkor a BRFK bűnözők forró nyomos üldözésére hivatott félig-meddig elit egysége nem a törvényességet, hanem a kormány politikai érdekeit védte.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.