Ez a válasz attól függ, hogyan alkalmazkodunk ehhez a modern kori népvándorláshoz. Ezért súlyos és messze ható következményekkel járó kérdésről beszélünk. Európa megváltozhat. Vannak fővárosok, amelyeket, ha az ember néhány évig nem látogat, majd újra elmegy, azonnal érzékeli is, mintha már nem ugyanabban a városban lenne. Ez a változás, amely előtt ma Európa áll, illetve amely szerintem fenyegeti, mélyebb, civilizációs mélyrétegeket is érinthet. Európa civilizációs arculata alakulhat át. És hogy a helyzet még nehezebb legyen, azt kell mondanom, hogyha ez bekövetkezik, visszacsinálhatatlan. Azért kell a népvándorlás és a bevándorlás kérdésével teljes komolysággal foglalkoznunk, mert azok a folyamatok, amelyek lezajlanak, utóbb nem lesznek visszafordíthatóak, különösen azok mellett az emberi jogi normák és keresztény értékek mellett, amelyek jegyében mi éljük az életünket, és berendeztük a kontinenst. Ha egyszer elhibázzuk, örökre elhibáztuk. Ez azt jelenti, hogy Európa civilizációs arca többé nem lesz olyan, mint amilyen most. Németországot lehetett újraegyesíteni, és vissza lehetett térni, a német nép visszatérhetett a saját történelméhez, de egy multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világába." (www.kormany.hu)
Most lépjünk egy kicsit hátrább, számoljunk tízig, lélegezzünk mélyen és egyenletesen. Gondoljuk végig, ezt a beszédet komoly német és európai politikusok olvassák majd, aztán leteszik a szöveget és hosszan egy távoli pontra néznek... Vélhetően azok is, akik már kiismerték és ugyan nem szerették, de a politikai színpad talentumos szereplőjének tartották a magyar miniszterelnököt. Eddig. Előfordul – bár egyáltalán nincs rendben -, hogy a semmit mondás és az üzembiztos közhely-panelek töltelékként bekerülnek egy ilyen hosszú beszédbe. De ennyi zöldség? Orbán, mint Európa berendezője – eléggé vicces. A kormányfő szerint arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy „milyen lesz a mi kontinensünk a modernkori népvándorlás után". Szerinte nem keresni kell a választ, nem lehetséges alternatívákat szükséges vázolni, hanem választ kell adni és punktum. Alighanem vagy a beszédíróhoz, vagy a miniszterelnök jósnőjéhez érdemes fordulni a válaszért, ez utóbbi majd sárgásfehér varázsgömbjében bagolyhuhogáskor meglátja a választ. „Európa megváltozhat." - mondja a langyos víz felfedezésével egyenértékű tételmondatát Orbán. Tényleg? De ilyet! Legalább Habony szólhatna teljesen ingyen, hogy Európa folyamatosan változik. Változott – ahogy azt Poszler György akadémikustól megtanultuk - az altamirai barlang bölényének felrajzolásakor, változott Dante Firenzéjében, Shakespeare Globe Színházában, Goethe Weimarjában. Változott mindkét világháború után, a hidegháború éveiben, nem sorolom. Sőt valaki azt is megsúghatná Orbánnak, hogy a kereszténység is változott és változik most is, és igen, folyamatosan változik Európa „civilizációs arculata" – akármit is jelentsen ez a miniszterelnök statikus megközelítésében. A „visszacsinálhatatlanság", mint végzetes sorscsapás – elég röhejes.
Lám, még olyan szellemóriások is változnak, mint Orbán, de ennek bizonyítása itt most valóban közhely lenne... Azt is mondta a miniszterelnök, hogy
„A multikulturalizmus... (azt jelenti) ...hogy különböző civilizációs gyökérzetű csoportok, kultúrák, kulturális jelenségek találhatók meg egymás mellett. Szeretném megismételni, hogyha Európa ezt az utat választja, onnan nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világába."
Tessék: a zöldség fokozható! Nincs visszaút ahhoz, ami ma már tény? Nincs visszaút a jövőbe? Valóban ennyit tud Európáról, kereszténységről, kultúrákról, történelemről a magyar miniszterelnök? Kínában, Putyinnál, Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, az afrikai nyitás felemlegetésekor mintha másról szónokolt volna. Valóban nem érti Orbán, hogy a kultúra és a civilizáció ott van a Paks II.-ben, a kínai összeszerelő üzemben, a baltás gyilkosért cserébe kapott ígéretben? Jól értjük, hogy nem csak a megcsappant népszerűséget kétségbeesetten korrigálni igyekvő kortes-beszédre használ egy ünnepi fórumot, hanem,... nem, az nem lehet, hogy nem is olyan okos a mi Viktorunk?! Lehetetlen, hogy nem volt ideje komoly emberrel átnézetni a beszédét, hacsak úgy nem gondolta, hogy ő ez a komoly ember. Talán nem véletlenül idézte Bismarckot: „A Gondviselés pedig nem más a nemzetek történetében, mint amikor döntő időben döntő helyen a megfelelő ember áll egy ország élén." Orbán Kohlra hivatkozott, de „a lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle" panelt használta.
De akkor hogy is állunk mi (magyarok) a Gondviseléssel? Nem túl jól. Bruck András május 24-én azt írta facebook-oldalán, hogy „Úgy látom, mindenki abban reménykedik, hogy majdcsak lesz valami. Nem lesz semmi." Szörnyű rádöbbenni, hogy igaza van. Azaz semmi lesz: újabb nyaklevesek, tigrisbukfenc, jubileumi nemzeti konzultáció, parakorrupció, tökölés, annyi új stadion, amennyivel csökken a nézőszám, időnként felgyullad egy-egy uniós zászló, egy kis pisi a díszburkolaton. Ennyi. Végére futott az internet adó elleni tüntetés, a fekete-fehér ruhás nővérek demonstrációjának, a pedagógus szakszervezetek tiltakozásának életgörbéje. Egyre rövidebb és kisebb amplitúdójú ciklusokban lázadunk - a tűrhetetlen ellen. Beletörődtünk az abnormalitásba? Csak dünnyögjük magunk elé a Polip-szonátát? Hát tényleg elfogyott a tudás, a büszkeség, a civil kurázsi? Igaza van a költőnek: „Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,/de mind-mind pénzre vált reményt;"?
Változunk: megyünk vissza a térben és az időben, - meddig is?
