Barack Obama elnök nem kért bocsánatot Hirosimában az amerikaiak által 71 éve a városra dobott atombomba miatt. De arról beszélt, hogy a háború, a tömegpusztító fegyverek rettenetesek, hogy a vallások, amelyek a szeretetet prédikálják, soha nem akadályozták meg, hogy a nevükben gyilkoljanak. Obama nem kért bocsánatot a japán emberektől, pedig megtehette volna.
A bocsánatkérés könnyű. A megbékélés, a múlt feldolgozása sokkal nehezebb. Tudomásul venni az egymással ellentétes, egymást kizáró történeteket, amelyekre nemzetek, társadalmak alapozzák életérzésüket. Hány ilyen viaskodó narratíva gyilkol ma is! Egy iszlám teológus magyarázta nekem, hogy a muzulmánok sokasága számára a hetedik század harcai Mohamed utódai között nem a távoli történelmi múlt, hanem olyan, mintha most történne. A keresztes hadjáratok rémségeire pedig a muzulmánok úgy hivatkoznak, úgy élik meg, mintha velük, szeretteikkel történt volna. Így alig lehet ebben a nagyon kicsire zsugorodott világban békésen élni. A hit és a múlt állandóan bosszúra, harcra, leszámolásra indít. Másokat is. A rossz gondolkodási séma kizárja a lehetőségét, hogy mások történelmi elbeszélése is valós lehet a többi „mesélő” szemszögéből. Obama tegnapi beszédében erre is utalt.
A bocsánatkérés könnyű, de hiteltelen is, ha a véralgebra diktálja. Igen, elismerjük, hogy vétkeztünk, de közben számoljuk ki, ti hány emberünket öltétek meg, s aztán eldől, hogy kvittek vagyunk-e. Politikai számításra gyanakszom ilyenkor, amely nem hozza közelebb az együttérzésben a népeket. A bocsánatkérés olcsó, miközben a gyászmunka hosszas, költséges és nehéz folyamat. Ráadásul részben önmagunk, eddigi lényünk, meggyőződéseink feladásával is járhat. A mai magyar társadalomnak nem kell bocsánatot kérnie azért, amit más magyarok valaha elkövettek. Csak fel kell dolgoznia, mi történt, mit tettek más magyarok és minek a nevében. (Egy nagyvárosunkban valaki megölt rokonaira az aszfaltba süllyesztett, feliratos botlókövekkel emlékezett volna. A helyi hivatal ezt nem engedte, arra hivatkozva, hogy egy zárt templomkertben már ott van az áldozatokra emlékeztető emlékmű.)
