Képzeljük el, hogy Cseh László föláll a rajtkőre, sípszóra a vízbe ugrik, ám nem Michael Phelps vagy Ryan Lochte tempózik mellette, hanem ősz halántékú szembeszomszédja, aki fordulni a medence helyett legfeljebb a fürdőkádban szokott.
Valahogy így gondolkodik a versenyről a Magyar Olimpiai Bizottság, ha nem sportolóiról, hanem közpénzek elköltéséről van szó. A nyáron többször is éppen a 25 millió forintos értékhatár alatt maradtak a MOB pályázatai, hogy a feladatra kiszemelt cégeknek ne kelljen nyíltan vetélkedniük a megbízásért. Ezúttal azonban 360 millió forintot kellett sürgősen elkölteni. Mire? A MOB 120. születésnapjára.
A váratlan évforduló, ugye, unikum, akár a verseny nélküli olimpia. Ez az egész ráadásul érthetetlen. Hiszen ahhoz, hogy a pályázat támogatása növekedjen, bizalom kell. Mégis, kinek a fejében fordul meg, hogy több ember hisz majd abban, hogy nem lopják szét a projektet, nem rokkanunk bele, ha az első megbízások egyikét titokban osztják ki Rogán Antal szomszédjának? Kinek növeli a bizalmát, ha a közpénzt úgy költik el, hogy a százmilliókért vásárolt hirdetések nem kis része minimális látogatottságú, de a kormánynál jól fekvő honlapokon landol?
