galéria megtekintése

Bánat a vége is

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 25. számában
jelent meg.


Várkonyi Iván
Népszabadság

Egyelőre nem találni olyan dátumot a bankokat „elszámoltató” törvényben, amely megmondaná az embereknek: mikorra is intézték el nekik a nagy suskát. Ezermilliárd az sok, a teljes népességre vetítve is fejenként százezer jutna belőle, de devizaadósból nincs is tízmillió. A nagy kérdés mégis az, mekkora csalódást fog okozni, amikor, majd valamikor kiderül, mennyi jár valójában.

Ne mondják, hogy nem szóltunk előre. Nagyot!

Igaziból ugyanis nagyon kevesen fognak több százezer forintot látni. Leginkább azok, akik már visszafizették a devizahitelüket, de nem úgy, ahogyan a (fideszes) politikusok többsége, vagyis a törvényben a bankok torkán lenyomott végtörlesztési kedvezménnyel, hanem balek módon, normálisan, rendes árfolyamon.

 

Az elszámoltatás valójában elszámolás ugyanis, vagyis a jóvátételnek nevezett visszafizetésből levonandó minden kedvezmény és engedmény – így például az árfolyamgátasoknak adottak is. A bankokat már rég elítélte volna minden hatóság, ha a mostani intézkedéseket úgy reklámoznák, ahogyan azt a politikusok teszik: a részletek ugyanis valóban csökkenhetnek „akár” 30 százalékkal is. Hangsúly ott van: „akár”. Bár az se számítana, ha mindenkinek ennyi járna.

Ha valakinek köszönhető, akkor a kisembereknek
Ha valakinek köszönhető, akkor a kisembereknek
Móricz-Sabján Simon

Gond lesz ugyanis az árfolyam alakulásával. Sok minden nem hat a forint erősödésének irányába, de a devizahiteles elszámolás a legkevésbé (az átváltás még akkor is gyengít, ha a jegybank végül csak beleállt a folyamatba).

A devizahitelesek azért annyit biztos tudnak, hogy most úgy 40-45 százalékkal fizetnek nagyobb részletet, mint négy éve. És lehettek ugyan tisztességtelenek a bankok a szerződésmódosítással vagy az árfolyamréssel, valójában ezek a „túlszámlázások” elhanyagolható tételek ahhoz képest, mint amennyit a forint gyengülésén veszíteni lehetett.

Nincs mese, a nap végén az lesz a helyzet, hogy az adósnak vissza kell fizetnie a hitelt, és le kell nyelnie, hogy az árfolyamkockázat az övé volt. Ha számítottak rá, ha nem, ha gyengítették a forintot direkt a kormány kedvéért, ha nem. A politikusok pedig legfeljebb majd jól hazudhatják tovább, hogy ők elintézték, hogy mindez ne kerüljön annyira nagyon sokba.

Pedig nem is ők voltak. Valójában ugyanis azok a kisemberek intéztek el bármit is, akik egyszerűen felháborodtak azon, hogy sokkal többe kerül nekik a hitel, mint gondolták. És ugyan nem tudták, miért perelnek (lőttek mindenre, ami mozgott), hosszú évek kitartó munkája, elvesztett perek százai után valami fogást csak találtak a szerződéseken. A politika pedig kapva kapott az alkalmon, és – valóban segítve az ügy előrehaladását – legalább kicsit gyorsított a végső rendezésen.

A politika devizahiteles ügyben azonban végig csak sodródott az árral, és valójában egyensúlyozni próbált a népszerűség vágya és a gazdasági érdekek kényszere között. Így kerültek a devizahiteles törvények közé a (közel álló) bankokat mentő szabályok is. Ebben a játékban nincsenek és sosem voltak véletlenek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.