Bárándy Gergely örül. És ez nagyon szomorú. Mert ez az öröm egészen siralmas. Itt van ez az alkotmánybíróságnak nevezett csődület, az egykori Magyar Köztársaság egykori Alkotmánybíróságának elpusztítását leplező látszatintézmény. Ennek a csődületnek az egykori Magyar Köztársaság egykori alkotmányának elpusztítását leplező alaptörvény nevű irományt kellene védenie, a demokrácia előtti kor „történeti alkotmányát” tekintetbe véve.
Ám ez a védelem sem terjedhet ki arra, amire a Magyar Köztársaságot, annak alkotmányát és Alkotmánybíróságát elpusztító rezsim nem akarja. Arra nem akarta, amiről a még alkotmánybíróságnak tekinthető Alkotmánybíróság az első számára kellemetlen döntést hozta. Ezért kizárta a testület kompetenciájából a költségvetéssel és az adózással kapcsolatos kérdéseket. Ezeken az alapvető és kreatív értelmezéssel messzire tágítható területeken a rezsim fölrúghatja a saját alaptörvényének betűjét és szellemét is.
A testület létszámát megemelték, és a Magyar Köztársaság leépítését aktívan vagy passzívan támogató politikusaikkal, bizalmi embereikkel feltöltötték. A tizenöt tagból jelenleg hiányzik egy. A meglévő tizennégyből ketten vannak, kiknek jelöléséhez még köze volt a jelenlegi ellenzéknek. Tizenkettőéhez semmi. Ebből tizenegyet az ellenzék kizárásával jelöltek és választottak meg a „fülkeforradalom” után. A tizenkettediket is a Fidesz jelölte 2007-ben, amikor még az ellenzék is jelölhetett. Őt ugyancsak az ellenzék kizárásával jelölték és választották meg a testület elnökévé egy évvel ezelőtt.
