Fejcsóválva olvastam Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó kijelentését, miszerint „egy jogszerű intézkedéssel szembeni ellenállás belbiztonsági kérdés”. Nos, ha a főtanácsadó úr tétele helyes, akkor a polgári engedetlenség körébe sorolható minden cselekmény belbiztonsági kérdés, tehát a fideszes politikusok emlékezetes Kossuth Lajos téri kordonbontása is. És mindaz, amiről Misetics Bálint beszélt: „Amikor elálltuk a végrehajtó útját, a szabálysértési törvénynél magasabb szintű erkölcsi szabályokat … vettük alapul.”
Én viszont úgy vélem, hogy minőségi különbség van a demokratikus jogállam „biztonsági szelepeként” működő polgári engedetlenség és a belbiztonsági kockázatot jelentő súlyosabb jogsértések között. És ez elvi kérdés, független attól, hogy az adott jogvitában kinek van igaza.
Másrészt tévesnek tartom a Mahir jogi képviselőjének azt a kijelentését is, miszerint „ez nemcsak magyar belügy: (…) a Mahir Cityposter részben egy közép- és kelet-európai hirdetési multi, a németországi Koblenzben bejegyzett euroAWK tulajdona”. Megkérdezném az ügyvéd urat, miért nem magyar belügy egy bírósági eljárás attól, hogy a peres felek egyike nem Magyarországon bejegyzett jogi személy. Mennyire releváns a jogvédelem szempontjából, hogy a peres felek „tiszta” magyar jogalanyok vagy netán „félvér” multik?
