galéria megtekintése

Azután

Az írás a Népszabadság
2014. 08. 05. számában
jelent meg.


Szalai Anna
Népszabadság

Talán egyszerűbb lett volna, ha minden ellenzéki főpolgármester-jelölt nevét beleteszik egy-egy színes műanyag golyóbisba, azután jól megforgatják a lottósorsolásról ismert plexigömbben. A nyertes nevét egy dekoratív szőkeség és/vagy egy cuki loknis óvodás húzhatta volna ki bájosan mosolyogva. Ilyenkor a húzás köré állatos, bohócos, táncos, zenés politikai esztrád műsor is kanyarítható. A jegyeket rádiós játékokon oszthatják ki, ahol egyszerű kérdésekre – hányszor indult Horváth Csaba eddig a főpolgármester-választáson, hányszor járt Orbánnál Tarlós István, mire adott pénzt a kormány a jelen ciklusban, milyen fővárosi cégeket vett át az állam, hányan tesztelik most a nem működő Bubi-rendszert, stb. – kértek volna válaszokat. A műsor végén taps. A választás után ennél is kényszeredettebb lesz a tenyércsattogtatás.

A választási eredményt ugyanis mindez vajmi kevéssé befolyásolná. A Fővárosi Közgyűlés majdani működését meg még kevésbé. És a jelenlegi casting se volt nívósabb. A leendő városvezető ugyanis várhatóan kormánypárti többségű testületet irányít majd. Az ellenzék indítványait ott rendre leszavazzák, ahogy tették eddig is, mindenféle megfontolás nélkül.

A jelen ciklusban begyakorolt koreográfiát legfeljebb a kerületi részalkuk írhatják felül. Izgalmas freestyle előadásokra azért ne számítson senki. A kormány semmit se bízott a véletlenre, és már a választások előtt jó erős törvényi-gazdasági karámot húzott a főváros köré. A saját adóbevételeitől megfosztott, bevételtermelő cégeitől „megszabadított” Budapest gazdasági köldökzsinóron függ a kormánytól. Nélküle még hitelt sem vehet fel, nemhogy egyetlen programot elindíthatna. A városban található intézmények működésére a testületnek semmilyen befolyása nincs. Lassan már azt se szabhatja meg, hogy a tulajdon földjére mit építsenek. A BKV tervezett átadásával utolsó politikai adujáról is lemond. S közben nem nyer semmit.

 

A testület kalaptartón üldögélő bólogató kutyák gyülekezetévé alakul. Kivéve, ha az ellenzékre kell reagálni. A Tarlósnak ígért vétójog se több közös képviselői eszköznél. Legfeljebb fél óra múlva ismét összehívják a közgyűlést és megszavazzák ugyanazt. Ráadásul ez is csak ígéret. S a kormány már annyi mindent ígért... Egy netalán ellenzéki főpolgármester pedig végképp semmit se reméljen.

Így még ígérni is nehéz. Legfeljebb Churchill-módra vért, verítéket és könnyeket. Miért szavazna így bárki az ellenzékre? Sőt mire ez az egész kutyakomédia? A józan ész valóban kevés érvet talál. S mégis. Van abban valami részegítő, hogy egy illiberális államot építő kormány által uralt közegben Budapest netán dacolni mer. Még akkor is, ha szervilisek osztják a szerepeket színházban, kormányhűek forgatják a buszkormányt, pártkatonák szabják a gáz árát, osztják a temetői parcellákat és a kitüntetéseket. Mégis. Minden fordulat egy kis ellenállással kezdődik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.