Amikor ezt írom, minden esélyünk megvan arra, hogy a magyarság megugorja a következő nagy civilizációs lépcsőfokot.
Nem, nem a fröccs és az alföldi kamillavirágzat hungarikummá nyilvánítására gondoltam, bár az igaz, hogy kár volna alábecsülni a magyarság e páratlan szellemi teljesítményeit (nem szó szerinti idézet a törvény szövegéből) elismerő gesztust. (Ugyanakkor továbbra is nehezen indokolható a hosszúlépés, a tömbházmester, a kisvadász, a Piros Arannyal díszített margarinos kenyér és a mezítlábas Symphonia makacs ignorálása az értéktárbizottságok részéről.)
Hanem, mire ezek a sorok megjelennek, minden valószínűség szerint harminc év után végre kijutunk egy rendes, hivatalos, felnőtt, férfi, nemzetközi válogatott futballtornára. Jó, még van egy kis esély arra is, hogy mégsem, de a történelmi tett jelentőségét ez az apró körülmény már nem kisebbítheti. Aki még itt sem látja meg a pozitív jeleket, az tényleg menthetetlen szkeptikus, cinikus, defetista, anarchista, kommunista.
