Pedig ha fogott volna valamit a sok erkölcsi tanítás, minimum tömeges felháborodásnak kellett volna fogadnia a nettó csalást provokáló ajánlási rendszert vagy a győztest kompenzáló mandátumszámítási módot.
S hogy nem így történt, az annyit biztosan jelez, hogy az erkölcstelenséget immár a közélet járulékos részének tekintő, apátiába süllyedt magyar társadalom valamely újabb demokratikus jogfosztásra nem éppen most fog egy „na most lett elég”-robbanással felelni. Amiből a Fidesz okkal vonta le azt a következtetést, hogy itt az ideje összegezni az előrelátón külön-külön megrendezett országgyűlési és az európai parlamenti választások tanulságait.
Az eredményekből így immár tudni lehet, hogy valódi veszély csak Budapesten fenyegeti a NER hatalomban maradását.
A fővárosban kell tehát úgy átírni a szabályokat, hogy Orbán Viktor akkor is nagyon győzzön, sőt ő győzzön a legjobban, amikor épp veszít. Két választáson bizonyította az ellenzék, hogy a kényszerű összefogás mindennél hatékonyabban zilálja szét az erejét, és lényegében fogalma sincs a belső erőviszonyairól?
Akkor a sok közvetlen, egyfordulós választás (polgármester, főpolgármester) a jó megoldás. Persze a látszat kedvéért megmaradhat nekik valami kompenzációs lista is, de ha közösen állítanak jelölteket, ott már aligha indulhatnak külön.
A közgyűlés derékhadát pedig adják csak a kerületi polgármesterek: igen, fél éve még az volt a demokratikus, ha egyforma lélekszámúak a választókörök, most meg az, ha ugyanúgy egy szavazata van annak, aki húszezer, mint a másiknak, aki százezer embert képvisel. Na és.
Kétségünk se legyen, ha Orbán Viktor így akarja, akkor az ősszel így fogunk Budapesten választani. Amiben nem csak az a tragikus, hogy ez a rend tovább gyengíti majd a képviseleti demokrácia józanságból és igazságosságból rótt építményét.
Legalább ennyire fontos következmény, hogy ez a szisztéma újabb évtizedekre bebetonozza a főváros rendszerváltás óta meglévő, durva széttagoltságát, és továbbra is lehetetlenné teszi az egységes fejlesztést, a legfontosabb szociális, igazgatási, építéshatósági vagy akár örökségvédelmi kérdések átfogó kezelését. Marad a huszonhárom kiskirályság, az aktuálisan győztes párt érdekeit szolgáló huszonhárom pénzszivattyú és káderoázis. Hogy Budapest maga hamarosan rámegy erre, az láthatóan nem sokakat érdekel.
