galéria megtekintése

Az utolsó lépés

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 02. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

Hoffmann Rózsának egy dolgon azért érdemes volna elgondolkodnia, miközben hittel vallja, hogy röpke négy év alatt hatékonnyá és működőképessé tette a magyar oktatást. Azon ugyanis, hogy habár a ma élő összes nemzedék megszámlálhatatlanul sok, hasonlóan ambiciózus oktatási reform szenvedő alanya volt az utóbbi fél évszázadban, közben mindnyájuknak egyként verték a fejébe a becsület, az igazság, a fair play mindennél fontosabb voltát.

Ez a szisztéma újabb évtizedekre bebetonozza a főváros rendszerváltás óta meglévő, durva széttagoltságát, és továbbra is lehetetlenné teszi az egységes fejlesztést

Ennek ellenére láthatóan nem sokan akadtak fönn azon, hogy Hoffmann Rózsa bajtársai sebtiben a saját győzelmük szolgálatába állították a teljes magyar választási rendszert.

 

Pedig ha fogott volna valamit a sok erkölcsi tanítás, minimum tömeges felháborodásnak kellett volna fogadnia a nettó csalást provokáló ajánlási rendszert vagy a győztest kompenzáló mandátumszámítási módot.

S hogy nem így történt, az annyit biztosan jelez, hogy az erkölcstelenséget immár a közélet járulékos részének tekintő, apátiába süllyedt magyar társadalom valamely újabb demokratikus jogfosztásra nem éppen most fog egy „na most lett elég”-robbanással felelni. Amiből a Fidesz okkal vonta le azt a következtetést, hogy itt az ideje összegezni az előrelátón külön-külön megrendezett országgyűlési és az európai parlamenti választások tanulságait.

Az eredményekből így immár tudni lehet, hogy valódi veszély csak Budapesten fenyegeti a NER hatalomban maradását.

A fővárosban kell tehát úgy átírni a szabályokat, hogy Orbán Viktor akkor is nagyon győzzön, sőt ő győzzön a legjobban, amikor épp veszít. Két választáson bizonyította az ellenzék, hogy a kényszerű összefogás mindennél hatékonyabban zilálja szét az erejét, és lényegében fogalma sincs a belső erőviszonyairól?

Akkor a sok közvetlen, egyfordulós választás (polgármester, főpolgármester) a jó megoldás. Persze a látszat kedvéért megmaradhat nekik valami kompenzációs lista is, de ha közösen állítanak jelölteket, ott már aligha indulhatnak külön.

A közgyűlés derékhadát pedig adják csak a kerületi polgármesterek: igen, fél éve még az volt a demokratikus, ha egyforma lélekszámúak a választókörök, most meg az, ha ugyanúgy egy szavazata van annak, aki húszezer, mint a másiknak, aki százezer embert képvisel. Na és.

Kétségünk se legyen, ha Orbán Viktor így akarja, akkor az ősszel így fogunk Budapesten választani. Amiben nem csak az a tragikus, hogy ez a rend tovább gyengíti majd a képviseleti demokrácia józanságból és igazságosságból rótt építményét.

Legalább ennyire fontos következmény, hogy ez a szisztéma újabb évtizedekre bebetonozza a főváros rendszerváltás óta meglévő, durva széttagoltságát, és továbbra is lehetetlenné teszi az egységes fejlesztést, a legfontosabb szociális, igazgatási, építéshatósági vagy akár örökségvédelmi kérdések átfogó kezelését. Marad a huszonhárom kiskirályság, az aktuálisan győztes párt érdekeit szolgáló huszonhárom pénzszivattyú és káderoázis. Hogy Budapest maga hamarosan rámegy erre, az láthatóan nem sokakat érdekel.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.