Múlt pénteken éjjel a színházi előadás után nem akaródzott hazamenni. Nem voltam túl jól. A színházban halott barátom darabját adták, s közben végig hallottam a hangját, fájt a dobhártyám tőle, olyan halkan beszélt, szinte suttogott, de mintha ordított volna legbelül. Nem volt mit tenni, nekivágtam a néptelen utcáknak, s minden útba eső kocsmába bementem. Szuszogott körülöttem a város, s a házak falának ütközve kényelmesen, puhán keringőzött a szél.
A negyedik-ötödik helyen vettem csak észre, hogy valaki követ. Tapadt hozzám leválaszthatatlanul, mint jéghez a hideg. Engedtem, hadd menjek hozzá közelebb, s akkor ráismertem: Faust volt az, a bennem fortyogó, őrjöngő, kóros alak. Marta az arcomat, a húsomból evett. Meghívatta magát pár korsó sörre, s arra biztatott, hogy tartsak vele. Jól van, bólintottam, s reménykedtem, ha már elmegyünk, nem jövünk vissza. Faust a Nagytemplom egyik tornyába vitt föl, amit az elődök azért emeltek, hogy a csúcsáról lepillantva még kisebbnek érezze magát az ember, s még nagyobbnak higgye magában a hamis Teremtőt. Fölkapaszkodtunk a magasba, egészen addig, ahonnét már csak a másik vállára állva vezetett tovább az út. Faust a torony csúcsán bakot tartott, na, rajta, másszál, intett, mire én a két összekulcsolt kezéről a vállára fölléptem, és ott megálltam. Felülről olyan volt a főút, mint egy óriási állkapocs. Hosszú, vöröses íny. A házak benne fogak. Milyen, kiáltotta a bennem fortyogó, őrjöngő, kóros alak, mondd már, milyen? Éreztem, hogy kileng az óriási torony. Nem válaszoltam semmit, csak nekitámaszkodtam a szélnek – a hírekben alighanem ezt a fekvőtámaszt hívják tragikus halálnak. Azt hittem odafönt, közel az éghez, hogy ha végre-valahára kivilágosodik, egy csapásra minden rendbe jön. De hiába számoltam az órákat, hogy reggelig mennyi van még hátra. Hiába nyújtóztam, hogy a megvilágosodást elérjem, nem az idő telt, csak a számok lettek nagyobbak, amikkel mértem. Egy, kettő, három, négy. Faust csak röhögött.
S ahogy álltam a város fölött, ugrásra készen, egyszerre csak furcsa zúgásra lettem figyelmes. Valami gyanúsan ismerős morajlásra nyugat felől.
