Már a Népszínház utcánál jártam, amikor belém hasított, hogy egy halottat kerültem ki nagy svunggal a Blahán. A hajléktalan ugyanott hevert, ahol az utóbbi hetekben mindig, a patika előtti lépcsőn, de most furcsán előrebukott a feje. Sok százan mehettünk el mellette azon a délelőttön.
Mert a hajléktalanok mint sajátos utcabútorok most megint láthatók a pesti aluljárókban. Továbbra sincs joguk ott tartózkodni, hiszen a 2010 ősze óta tartó hadjárat során ezt több jogszabályban is megtiltották nekik, de mivel a Kúria pár hónapja ebből a falból kihúzott egy téglát – hatálytalanította a parkolási rendeletben (!) nevesített védett helyekről való kitiltásukat –, most a főváros láthatóan truccol és a közvéleményt hergeli. Emberi jogokkal jön az ombudsman, hibás jogszabályt lelt a Kúria? Jogvédők képesek tüntetni, meg azt követelni, hogy legyen a lakhatás állampolgári jog? Hát akkor csak táborozzanak a nyomorultak a legforgalmasabb közterületeken, kucorogjanak a kifordult belű paplanjaikon ott, ahol beléjük botlik a polgár, és ha annyira akarnak, hát haljanak meg a patika előtti lépcsőn. Mi megmondtuk, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk, nem?
Ötödik éve folyik ez az egyoldalú játszma a hajléktalanok és Tarlós István között. Jogszabályok sora született, amelyek mind azt célozzák, hogy tűnjenek el a föld, de legalábbis Budapest színéről. A főpolgármester újra és újra a várvédő szerepében tetszeleg – nem is pesti! miért pont ide jön nyomorogni? –, igyekszik felpiszkálni a „becsületes polgárok” önzését és undorát, és egyáltalán, annyi energiát fordít erre a szégyenletes háborúra, amennyivel akár eredményt is elérhetne. Már ha városvezetőhöz méltó, emberi és távlatos megoldást keresne a nélkülözők hajlékhoz juttatására.
