Az utak királya hatvankét éves. Kilóinak száma száztizenhét, fogainak száma kilenc. Az elmúlt negyven évben, mióta hivatásos sofőr, balesetmentesen levezetett több mint hárommillió kilométert, s ezalatt fontos megállapításokra jutott. Lassanként világos lett előtte, hogy a sebesen hömpölygő közlekedési forgalom természete voltaképpen a nagy folyókéval azonos, így hát a 4-es utat Tiszának hívta magában, míg az M3-as Budapestre bevezető szakasza lett a nagy Duna-delta.
Az utak királya azon a napon is hajózott valamelyik folyón, mikor legjobb barátjával csalta meg a felesége. Amikor ez kiderült, nem is ez fájt neki, nem a legjobb barát árulása fájt igazán, hanem az, hogy válásuk után a családi bétéből az asszony vitte magával a régi Roburt.
Pedig milyen szép utakat tettek ők kettesben azzal a Roburral hajdanán. És annak a büdös kurvának – így emlegeti feleségét a válás óta – mégis volt képe elrabolni tőle. Egyszer régen, nyolcvankettőben, amikor az utak királyának még majdnem az összes foga megvolt, egy vasárnap az a bolondos ötletük támadt, hogy elutaznak kettesben Berekfürdőre. Tesznek egy romantikus utat, mint ifjú pár. Ezt azután sokáig emlegették, mármint hogy ők olyan romantikus emberek, akik csak fogják magukat, s képesek elmenni Berekfürdőre. Pedig az jelentős távolság, oda-vissza háromszáz kilométer.
