Kormányzásának vezéreszméje egyebekben is az volt, hogy a csavaros osztrák észjárásnak be kell költöznie a közélet világába. Ezért jó érzékkel, feltűnést keltő beszédben hívta fel a figyelmet Európának a kérdésben tanúsított teszetoszaságára. Az öreg kontinens ugyanis mindenféle „multikulturalizmusra”, „szolidaritásra” és hasonlókra hivatkozva, szóval a legnagyobb süketelés közepette próbálta a bevándorlás kérdéseit tárgyalni. Tette ezt annak ellenére, hogy mint a kancellár rávilágított, az illegális határátlépés egyszerűen rendészeti ügy; törvénysértésnek kell tekinteni, és passz. Ráadásul nem afféle bocsánatos bűn, „kedélyes délutáni szórakozás”, mint amikor kollégiumi házibulit hirdetnek, ahová mindenki jöhet, akinek erre támadt kedve. Ha ugyanis a dolog elharapózik, az osztrák kormány által célul kitűzött polgári berendezkedésnek semmi esélye nem marad.
A számok szerint
1956 novemberében három hét alatt hússzorosára nőtt az osztrák határt átlépni szándékozók száma.
Ez egész Európában kiemelkedő adat volt. Ha a svájciak vagy a németek megakadályozzák az illegális határátlépést saját határaiknál – jelentette ki a kancellár „novemberi beszédében” –, akkor mint egy nagy zsákban, minden illegális figura itt ragad nálunk, amivel veszélybe sodorja az osztrák megélhetést és munkahelyeket.
– Micsoda őrült, méltánytalan elképzelés: beengedjük a menekülteket a saját országunkba, aztán majd szétosztjuk a többi tagállam között! – fakadt ki. – Itt nem szolidaritásra van szükség, hanem a törvények érvényesítésére. Nem véletlenül vált slágerré mára azoknak a rendszerek a vizsgálata, melyek nem nyugatiak, nem is liberálisok, mégis sikeressé teszik nemzeteiket.
Nem véletlen, hogy ma a politológiai elemzésekben Kína, Törökország vagy a Szovjetunió a sztár. Azt hiszem, a mi enervált politikai közösségünk is jól teszi, ha intellektuálisan földolgozza ezt a kihívást.
– A leghelyesebb az volna, ha kontinensen kívülre tudnánk helyezni az egész magyar kérdést –zárta frappánsan beszédét.
A kancellár legmaradandóbb politikai tette volt, amikor 1956. november 29-én nemzeti konzultációra hívta állampolgárait. Kérdőívével sikerült egyesítenie az addig megosztott osztrák nemzetet.
A Klagenfurti Konzultáció szövege így szól:
„Mi, osztrákok 1953-ban úgy határoztunk, hogy a jövőben minden kérdést megbeszélünk egymással. Ausztriának saját útját kell járnia. Nem hagyhatjuk, hogy megélhetési bevándorlók veszélyeztessék az osztrák emberek munkahelyeit és megélhetését.
Döntenünk kell, hogyan korlátozzuk a határainknál robbanásszerűen növekvő megélhetési bevándorlást.
A magyar bevándorlók teherautók raklapjaira zsúfolva, törvénytelenül lépik át a határt. Menekültnek állítják be magukat, noha valójában szociális juttatásokért és munkalehetőségért jönnek. Az elmúlt hetekben hússzorosára nőtt a megélhetési bevándorlók száma határainkon. Ez új típusú fenyegetést jelent, és meg kell állítanunk.
Az alábbi kérdésekre háromféleképp válaszolhat:
1. Teljesen egyetértek. 2. Inkább egyetértek. 3. Nem értek egyet.
1. Támogatná-e Ön az osztrák kormányt, hogy szigorúbb szabályokat vezessen be, amelyek alapján őrizetbe vehetők a határt törvénytelenül átlépő bevándorlók?
2. Egyetért-e azzal, hogy az osztrák határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat a lehető legrövidebb időn belül vissza kell fordítani saját hazájukba?
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Ausztriában tartózkodnak, saját maguk biztosítsák ellátási költségeiket?
4. Egyetért-e Ön az osztrák kormánnyal abban, hogy a magyar bevándorlók helyett inkább az osztrák családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?”
A konzultáció példátlan sikert aratott az osztrák emberek körében. Így esett, hogy egy kis ország miniszterelnöke személyes kiállásával, mintaszerű erkölcsi tartásával hosszú évtizedekre megalapozta népe felemelkedését.
A szerző olajmérnök
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
