Ezt bizony elcsesztük – valahogy így fogalmazott Fetser János, az MSZP orosházi elnöke, amikor az április 6-i választásokról kérdezték. Fetser megfogalmazása talán nem fog olyan történelmi magasságokba emelkedni, mint az őszödi „elkúrtuk”, de azért ne menjünk el mellette. Fetser úgy gondolta, hogy az MSZP szereplése személyi konzekvenciákat is követel. Fel is ajánlotta a lemondását az orosházi pártszervezet vezetéséről, az általa élesen bírált Mesterházy Attilának – a nyilatkozatai szerint – ugyanez eszébe sem jutott. Sőt maga mondta, hogy az őszi tisztújító kongresszuson újra jelölteti magát.
Az, ahogy Mesterházy kerüli azt a bizonyos l betűs szót, a lemondást, az nagyon emlékeztet 2006 őszére. Miután az őszödi beszéd elöntötte a hazai médiát, a szélsőjobboldal pedig megostromolta a Magyar Televíziót, és az ország máig ható következményekkel járó belpolitikai válságba sodródott, az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is sokáig tartózkodott az l betűs szótól. Pártja is összezárt, a többség valószínűleg megijedt attól, hogy mi lesz, ha jön a Fidesz.
A politikai kultúra megkövetel bizonyos magatartásmintát. Ilyen az is, hogy egy választási vereség nyomán egy párt vezetője legalább felajánlja a lemondását. Különös tekintettel arra, hogy pár napos csúszással maga ismeri be, micsoda szarvashibákat követett el. Azt, hogy ő és környezete nem látta, amit érezni lehetett ebben az országban. Nevezetesen a Jobbik sajnálatos térnyerését, azt, hogy milyen aktívan és hatékonyan kampányolnak azokon a válságvidékeken, amelyeket a szocialisták jórészt magukra hagytak. Vagy azt, hogy alábecsülte a közszolgálatinak nevezett média valóban gyomorforgató kampányát, hogy nem volt olyan hírműsor, amelyben nem simonoztak, meg GyurcsányBajnaielmúlt8éveztek volna egy kiadósat.
