Révész Sándor írt érdekes, informatív cikket Carl Lutzról a lap június 24-i számában. Ennek apropóján írok egy másik, teljesen elfeledett hősről, aki ráadásul – Carl Lutzcal ellentétben – nemcsak hős, de vértanú is.
Hősünk 1901-ben született Kassán, jómódú polgárcsaládban. Apácáknál végzett polgári iskolát, majd a harmincas években hitoktatói diplomát szerzett. Jól ismerte a szintén kassai születésű Salkaházi Sárát, aki a Szociális Testvérek Társasága tagja volt. 1937-ben ő is csatlakozott a társasághoz, a Bokréta utcai leányotthonban dolgozott és végzett hitoktatói és szociális munkát.
Az 1944-es német bevonulás után először a hozzá forduló zsidók kikeresztelésével, majd hamis iratok, igazolások megszerzésével, élelmiszersegéllyel segített a rászorulókon. Nevét, címét kézről kézre adták.
A nyilas-hatalomátvétel után az otthonban Salkaházi Sárával közösen bújtattak zsidókat a Bokréta utcai intézményben. Ezért akkor már az életével fizethetett valaki, ha kiderült. Ez be is következett. 1944 karácsonyán (!) Dömötör Erzsébet, az otthon egyik konyhai dolgozója feljelentette a nyilasoknál Salkaházi Sárát és társát.
