Nemes gesztusnak tűnhet, hogy Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság új elnöke, megválasztása előtt jelezte: társadalmi munkában vezeti a testületet.
A bizottságnál eddig épp fordított gyakorlat látszott meghonosodni: nem kevesebbet, hanem az illőnél többet vitt haza az elöljáró. Hogy emiatt büntetőüggyé válnak-e a kifizetések, azt még nem tudni, de az rögzíthető, legalábbis etikátlan. Úgy kapott hárommilliós hiteltámogatást az elnök, hogy havi nettó 428 ezer forintos fizetésre, cégautóra, benzinköltség-térítésre, szponzorszerzési jutalékra, olykor olimpiai jutalomra, ezen felül a maga vezette bizottsággal üzletelő cégének bevételére is számíthatott.
Mindezek ismeretében Szabó felajánlása az ingyenmunkára kevésbé nemes gesztusnak, mint inkább a történtekből következő egyetlen logikus lépésnek tűnik. Hangsúly van azon is, hogy: tűnik. Mert az új elnök önmegtartóztatásának nem csak jó üzenete van. Ha a történtek miatt és népszerűségének növelése érdekében mondott le a pénzről Szabó László, akkor alábecsüli az embereket, ráadásul nem sokat értett meg abból, miért háborították fel őket a paralimpiai vezetés vitás pénzügyei.
