A hír nem igazán hír, csak fájdalmas valóság. Ismét drágultak a Sziget-belépők. A hétnapos bérlet teljes áron már eléri a magyar fiatalnak szinte elérhetetlen nyolcvanezer forintos határt (karácsonyra még meg lehetett venni 69-ért, most pedig, az első elővételes körben 72, a másodikban viszont már 78 lesz az ára az előre gondolkodóknak, akik mozgósítható tartalékokkal is rendelkeznek). Tavaly a teljes árú 74 ezer volt, a második elővételes körben 68-ért lehetett hozzájutni a bérlethez.
Egy ideje már tudjuk, hogy az ott alvók főként a külföldiek köréből kerülnek ki, míg a napi jegyesek főként itthonról. Nekik is rossz hír, hogy a tavalyi 16 ezer helyett (elővételben: 15) immár 18-at kell majd érte fizetni, igaz, most még 16-ért lehet hozzájutni, de ilyenkor még nincs kész a program, nehéz eldönteni, hogy melyik nap lenne az igazi.
Az okok hétköznapiak. A forint gyönge, az euró erős, a fellépők pedig nem ebben a furcsa hazai valutában kérik a gázsit. És miközben a Sziget minden évben megpróbál egy kicsit kényelmesebbé, színvonalasabbá és változatosabbá válni, addig a mi életszínvonalunk csökken, így nem tudjuk a lépést tartani világhírűvé lett, saját nevelésű gyermekünkkel. Azt meg csak nem várhatjuk el tőle, hogy feladjon bármit is az elveiből, hogy olcsó kompromisszumokat kössön. Nem is teszi. Folyton keresi a hazai fiatalokkal a kapcsolatot. Hiszen a Volt vagy a Balaton Sound még mindig alapvetően a magyar közönségre támaszkodik, az ő ízlésüket veszi figyelembe, s igyekszik a tűréshatár közelében drágulni.
