Az inkriminálódott világpolitikai helyzet, in concreto a mindent elözönlő menekült/migránskrízis hullámain szörfölve gyakorta találkozunk, többnyire dehonesztáló kontextusban a különböző muzulmán államokban tapasztalható drákói életviteli korlátozásokkal, amelyek egyszersmind nehezen összeegyeztethetők a nyugati típusú demokráciák néha talán túlzottan szabados, és hát bizonyos tekintetekben általunk sem preferált liberalizmusával. Elsősorban a nők hátrányos jellegű, túlontúl prűd, vallásilag szélsőséges beöltöztetését szokás szóvá tenni az erre fogékony fórumokon.
Jómagam sem kedvelem, ha egy társadalom lepedőkbe csavarva járatja leányait, asszonyait, ámde azonban mielőtt nyugatias fölényességgel elvetnénk az össztársadalmi dress code elméletét és gyakorlatát, ugorjunk gyorsan a ma Magyarországára!
Mert mit látunk, kérem, egy átlagos június eleji hétvégén, még korántsem kánikulában, egy akármilyen bevásárlóközpont környékén? A hétvégi bevásárlás céljából, közönséges utcai ruhában érkező felnőtt, ivarérett férfiak mintegy uszkve nyolcvan százaléka, tízből legalább hét ember rövidnadrágot visel. Divatos angol kifejezéssel: shortot. Sőt van, aki horribile dictu szandált is.
