Buta és elhamarkodott – 2002 októberében egy fiatal illinoisi szenátor így jellemezte azt az (iraki) háborút, ami még nem tört ki, de egyre közeledett. Majd tizenkét évvel később ugyanaz a demokratapárti politikus, immár második elnöki terminusát töltő amerikai elnökként célzott légi csapásokkal próbálja megállítani a Közel-Keleten egy új iszlám államot tűzzel-vassal, leginkább népirtással teremtő szunnita szélsőségeseket.
Barack Obama persze megörökölte az iraki háború szörnyű következményeit, de azért jócskán rá is tett ezekre. Azzal, hogy 2011 december végén – katonai tanácsadóinak véleményével szembeszállva – kivonta az amerikai csapatokat Irakból, 2008-as választási ígéretét teljesítette. A remény embereként hirdette magát, azon reményét, hogy Amerika nem háborúzik többé a Közel-Keleten.
A világ azonban egy cseppet sem lett jobb, és az Amerikával szembeni gyűlölet sem lett kisebb. Obama eddig megúszta a háborúskodást. Emlékszünk rá, hogy a líbiai diktátor, a néhai Kadhafi ezredes megdöntését Washington lényegében kiszervezte a brit–francia vezetésű nyugati koalíciónak. S a rengeteg civil áldozatot követelő polgárháború ellenére sem indított katonai akciót a szír rezsim ellen sem, pedig az a vegyi fegyverek bevetésével állítólag átlépte a vörös vonalat.
