galéria megtekintése

Az emberi és az állati

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 12. számában
jelent meg.

Gloria Benedikt
Népszabadság

Múlt szombatra szólt a vonatjegyem Budapestre. Szeptember 13-án fogjuk itt bemutatni Gergye Krisztiánnal a Kokoschka babája című produkciónkat a Bridging Europe fesztiválon. Épp azon a szombaton zárták le az autó pályát Ausztria és Magyarország közt, és a Bécs–Budapest vonatjáratokat is leállították.

„Micsoda időzítés! – gondoltam –, Európának bizonyosan jobb »hidakra« volna szüksége.” Végül vonattal Pozsonyba mentem, onnan pedig autóval vittek Budapestre – miközben menekültek százai gyalogoltak az ellenkező irányba. Az első helyszín, amit Budapesten útba ejtettem, a Keleti pályaudvar volt. Amit ott láttam, arról nem adott hírt a média.

Rengeteg ember segítette ott a bajbajutottakat. Nem külső ösztönzésre, hanem belső kényszerből. Az osztrák sajtó hősökként mutatta be azokat, akik Ausztriában segítettek, a magyar önkéntesek hatalmas munkájáról viszont nem hallottunk a médiában. Nem csupán az emberi empátiát látom Magyarországon és Ausztriában, hanem az akarat erejét is. Nemcsak a segítőkben, a menekültekben is.

 

Az elmúlt napokban azt tapasztaltuk, hogy semmi sem állíthatja meg azokat, akik menni akarnak: sem falak, sem megszüntetett vonatjáratok, sem lezárt államhatárok. Ha nincs más, hát gyalogolnak addig, amíg a lábuk bírja. Régóta nem láttuk ezt Európában: megmutatkozott, hogy az emberi akarat erősebb, mint a politikusok törekvései.

Európát teljesen készületlenül érte a menekültkrízis. Az erre adott válaszok két alapvető ösztönből táplálkoznak: az állatiból és az emberiből. Veszélyhelyzetben a védelem lesz az első válasz. Amikor az ember még sokkal inkább a természet részeként élt, az első válaszreakciónk a veszélyre a menekülés volt; ma becsukjuk a szemünket vagy falakat építünk, hogy védjük magunkat. Másrészt, sok-sok európai mégiscsak úgy gondolja, hogy nem engedhetjük embertársainkat pusztulni pusztán azért, mert rossz helyre születtek rossz időben. Minden emberi lénynek alapvető joga van a védelemre és a méltóságra.

Nincsenek illúzióim. Az empátia és a szolidaritás ereje nem lesz elég hosszú távon. Arra van szükségünk, hogy az EU államai kooperáljanak egymással, és közösen találjanak megoldást a krízisre. Emellett meg kell tanulnunk megelőzni a válságot, és nem csak reagálni arra. A mostani krízis kitörése várható volt, de addig vártunk, amíg késő lett – és csak most próbáljuk kitalálni, hogyan is kezeljük összeurópai szinten.

A lehetőség, hogy felléphetek a budapesti Bridging Europe fesztiválon, ráébresztett arra, hogy ma Európában a hidakat az állampolgárok építik, és nem a politika. Európa milyenségét azok a döntések határozzák meg, amelyek szerint mi, a kontinens lakói a mindennapi életünket éljük. Ha a politika kudarcot vall, akkor az állampolgároknak kell utat mutatniuk.

Bármilyen tragikus is, ami történik, a menekültválság kihozta belőlünk azt, amik lehetünk. Őszintén remélem, hogy az emberi akarat kitart.

A szerző osztrák táncművész

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.