Jó, ha ott vagyunk a családi asztalnál, ha osztozkodás zajlik. Aki kimarad, lemarad – szól az örök szabály. Ez történt az elmúlt négy évben a környezet ügyeivel Magyarországon.
Elemezhetjük a Fidesz-vezetők gondolkodását, bár elvi alapra épült környezeti érzékenységet az Orbán-kormány tagjai között vajmi bajosan találnánk. Miközben az Európai Unióban a környezet védelme elsőrendű, és nemcsak a nyugati tagállamokban felügyeli mindenütt miniszter az idetartozó ügyeket, de még a hajdani szocialista országokból uniós tagokká vált államok mindegyikében is ott a környezetvédelem neve valamelyik tárca élén.
Csak nálunk fokozták le az agrárügyek egyik – négy év alatt nem sok vizet zavart – államtitkársága alá, a vízügyet pedig legutóbb a belügyi tárcához, még lejjebb, főosztályi szintre. Tudom, a Fidesz még a feketét is képes fehérként kommunikálni, ám a zöld szín eltűnését a kormányzati politika legfelső szintjéről még ők sem próbálták magyarázgatni.
