Az élet értelme

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 14. számában
jelent meg.

„szép híves” (XLII. zsoltár)

„Most így az jut eszembe elsőre, hogy: te. Ne haragudj már, nem udvarolni akarok, meg semmi, jól is nézne ki. Hát de akkor is, elsőre most éppen ez ugrik be, hogy te. Nem tudom. Profilból emlékeztetsz a Szabikára, talán azért, meg amúgy is szép az orrod íve, jaj, ne haragudjál, nem úgy mondom, amúgy is túl fiatal lennél. Másodikra? Másodikra meg egy kuglóf képe ugrik be, mazsolával meg egy kis csokiöntettel, azt nagyon szeretem, a sűrű csokoládét, amit nem tud mind beinni a kuglóf, és olyan szépen megfolyik az oldalán.

De hát édes kisfiam, mondhatom ezt?, bocsánat, nekem mindenki a kisfiam, és nem vagyok mániás, ne aggódjál, az igazinak például sose mondtam volna, hogy kisfiam, az vagy »fiam« volt, vagy Szabika, szóval, mit gondolsz, honnan a francból tudhatnám? Szerinted sikerült rájönnöm? Pedig öt éve már különösen sok időm van, mióta a Szabika… azóta a sok időből még több idő lett, mert hidd el, hogy az így töltött idő legalább duplán számít. Mikor mást se tudsz, csak ezen gondolkodni. Most a múlt héten is betaláltak a Jehova Tanúi, vagy azok a Zsidók Jézusért voltak?, mittudomén, az is lehet, hogy sima izék, ilyen történelmiek, nem tudom, de ők is ezt kérdezték, már amellett, hogy mi lesz az adóegyszázalékommal, hogy mi az élet értelme.

Mondtam nekik is, hogy nézzenek rám, de máris belevágtak a szavamba, hogy az élet értelme az, hogy megjavítsam, helyreállítsam a kapcsolatomat Istennel, mondtam, hogy nem tudok róla, hogy nekem lenne olyanom vele, de mondták, hogy márpedig van, és akkor került az válságba, amikor Ádám és Éva bűnbe esett a paradicsomban. Hogyha volt is nekem bármiféle kapcsolatom vele, azt nem én rontottam el, nem én szakítottam vele. Az akkor került válságba, amikor a fiam húszévesen rákos lett. Szóval, ha itt volt az Isten, akkor legkésőbb a gyerek halála napján biztosan elváltunk, és hát nem sokat szarozott: vitte a házat, az autót meg az almádi házat is, mondtam nekik.

Akkor mondjuk kicsit csöndben maradtak, de aztán erőltették még ezt bűnbeesés dolgot, és hogy most a megváltó Jézuson keresztül tudok kapcsolatba lépni az Istennel, és mondtam, hogy akkor úgy kell elképzelni a megváltó Jézust, mint egy antennát, egy ilyen óriás szellemszatellitet, ami összegyűjti és szórja fölfelé a nyűgöket? Vagy mint egy kormányablakot? Mire az egyik megszólalt, érted, kikérte magának, hogy a Jézus az nem egy antenna. Na, pláne nem kormányablak. Az tiszta mázli, mondtam, mert a szatellitet biztos nem engedné a ház, hogy kitegyem, a kormányablak meg nem egy szerethető karakter.

Jól van, te nevetsz, meg én is nevettem magamon, ezt csak így lehet elviselni, ha megtanulsz mindenen nevetni, beleröhögni bárkinek az arcába, ha úgy van. Ők nem nevettek. És mondták tovább, hogy az élet értelme nem ám csak annyi, hogy rátalálok a Megváltóra, hanem onnantól számít értelmesnek a létezésem, amikortól követni kezdem őt. Mondtam, hogy az nagyon fasza, akkor ez azt jelenti, hogy eddig nem volt értelme semminek, de majd mostantól, mi?

És akkor már inkább elköszöntek volna, mert látták, hogy ebből nem lesz egy százalék, de mondtam nekik, hogy nekem pillanatnyilag az az élet értelme, hogy ki tudjam fizetni a törlesztőt, a rezsit, meg azt a kis kaját, meg a kis vodkámat, mert néha nem megy magamtól a nevetés, ez van. Ez az élet értelme momentán. De te még ne köszönj el, gyere fel inkább, sütök egy kuglófot. Van otthon hozzá minden.”

villa negra
álláspont

megosztom twitter kinyomtatom