A magánmecenatúra csak fejlett piacgazdaságokban játszhat jelentős szerepet, ahol elég sok a politikai hatalomtól függetlenül keletkező-gyarapodó-költhető magánpénz. Nálunk viszont a közpénz miként a zenekarok és a színházak, azonképpen a nyomtatott és online folyóiratok számára is létfeltétel. Tehát – gyorsabb vagy lassabb – halálra ítélik azokat, amelyeket a közpénztől teljesen vagy szinte teljesen elzárnak. Az NKA idei döntései ilyen halálos ítéleteket tartalmaznak, melyek a legmagasabb színvonalat képviselő, jelentős orgánumokra vonatkoznak. A Mozgó Világra, a 2000-re, a Ligetre, a Beszélőre stb. (Itt kell jeleznem, hogy a Beszélő szerkesztőségének tagjaként, a Mozgó Világ szerzőjeként magam is érdekelt vagyok, de ezt nem restellem, büszke vagyok rá.)
Ezt a halálos ítéletet a hatalom központjában hozták meg, amikor az NKA fölötti teljhatalmat olyan fanatikusok kezébe adták, akikről tudják és tudjuk, mert nem is titkolják, hogy pusztítónak és pusztítandónak tekintenek minden szellemi, kulturális értéket, közéleti gondolatot, mely az ő irányzatukon kívül esik, akik önmagukon kívül mindenkit kitagadnak a nemzetből és annak kultúrájából, ezért azt végtelenül elszegényítik, ellaposítják, ha tudják. Vannak barátaim, akik úgy érzik, amúgy is nagyon aggályos lett volna az ő kezükből pénzt elfogadni. Szerintem nem. Ez nem az ő pénzük, ez a közös pénzünk. Nem az az aggályos, ha minden jelentős irányzatnak és orgánumnak jut belőle, hanem az, ha nem. Ez ugyanúgy közös pénz, mint amiből nyugdíjat, iskolát, kórházat, autópályát fizetnek. Mi lenne, ha ezekből zárnák ki azokat, akik nem az uralkodó rezsim hívei?
Irdatlan botrány.
Csak hát van egy nagy különbség: az irányzat és színvonal szerinti arányos és méltányos kulturális támogatást nem lehet kötelezővé tenni és számon kérni, ezért a legdurvább diszkrimináció sem ragadható meg és hárítható el a jog eszközeivel. Legjobb demokratáink a rendszerváltás óta magyarázzák hevesen minden kurzusban, hogy a demokrácia fenntartásához az írott szabályok betartása kevés. Ha a méltányosság íratlan szabályait nem tisztelik, megette a fene az egészet. És meg is ette.
