Másodpercek alatt százötven lövést adtak le, de hiába. 1962. augusztus 22-én kora este, Párizstól tizenkét kilométerre délnyugatra, Petit-Clamartban a Charlotte Corday kommandó kudarcot vallott, Charles de Gaulle-nak haja szála sem görbült. Döntő helyzetben csődöt mondtunk – ismerte el az egykori kommandó tagja, Marton Lajos. Rajta, az 1956-os emigránson kívül két másik magyar, Varga László és Sári Gyula is részt vett a terrorakcióban.
Martonnal 2002 októberében, még e lap párizsi tudósítójaként találkoztam. Akkoriban publikálta életrajzát, „Il faut tuer de Gaulle” (Meg kell ölni De Gaulle-t) címmel. Rögtön ráállt az interjúra, kimentünk Petit-Clamartba. Útközben, aztán a helyszínen teljes átéléssel magyarázta el, hogyan állt fel a tizenegy tagú terroristacsoport, miként tervezték, majd puskázták el az akciót. A Pósfán született ’56-os menekült magyar katonatiszt szabadságharcosnak tekintette magát, de mai szemmel nyugodtan nevezhetjük terroristának.
1962 márciusában szervezte be az OAS. Az Organisation Armée Secrete-et (Titkos Hadsereg Szervezetét) 1961 őszén alapították az akkor még francia gyarmat, a függetlenségért harcoló Algéria feladását ellenző katonatisztek. Hálózatukkal közel 750 merényletet követtek el, akcióik Algériában húszezer halálos áldozatot követeltek. Fő célpontjuk azonban az „áruló” volt. Charles de Gaulle, aki késznek mutatkozott átadni a „kommunista” Nemzeti Felszabadítási Frontnak (FLN) Algériát. Marton még 2002 őszén is állította, hogy halált érdemel egy áruló.
