Péntek volt és 13-a. Állampolgár egy számlát talált a postaládában, az ő nevére és címére állította ki a Vidéki Városban Székelő Közintézmény lakás- és garázsbérletről, s rövidesen átutalandó 60 ezer jó magyar forintról.
Állampolgár húsz éve nem járt abban a városban, a közintézményről se hallott még soha, személyi adatokkal való visszaélésről azonban annál többet. Felhívta hát a Szervet, mi a teendő ilyenkor. A Szerv azt javasolta, keresné fel Állampolgár a Vidéki Közintézményt és tisztázná vele a dolgokat. A Szervet meg hagyja békén – de ezt már csak Állampolgár gondolta hozzá, aki tovább makacskodott, hisz ha valaki tudomást szerez egy bűncselekményről, azt azonnal jelentenie kell a Szervnek, s a késlekedés további bajt okozhat. A Szerv erre azt javasolta, akkor menjen a Kerületi Kapitányságra.
Állampolgár tehát autóba ült, hogy e kései órán meglátogassa a Szervet. A kapuban ücsörgő Őr megkérdezte, mi járatban? Állampolgár elmondta a történetét. Az Őr Szerv is ugyanazt javasolta, mint korábban a Női Hang Szerv telefonon. Állampolgár ismét elmagyarázta, hogy ő bizony feljelentést kíván tenni, a nyomozás pedig tudomása szerint a Szerv feladata. Rendben – mondta Őr Szerv, de most nem lehet bemenni, mert Ügyeletes Szerv mással van elfoglalva. Állampolgár várakozzék az erre a célra kialakított Fabódéban. Állampolgár várakozott.
