Karel Schwarzenberg a minap úgy nyilatkozott, hogy a szlovákiai polgárok minden este rebegjenek el egy hálaadó imát azért, mert olyan államfővel áldotta meg őket a sors, mint amilyen Andrej Kiska. Aki szerinte néhány közép-európai kollégájával ellentétben nem szekértolója kormányának, és még csak nem is Vlagyimir Putyin egyik uniós szócsöve. Neveket nem említett a volt cseh külügyminiszter, de a rejtvény nem megfejthetetlen.
A szlovák elnök a pozsonyi parlamentben csütörtökön igazolta, hogy nem alaptalan Schwarzenberg véleménye. Együttgondolkodásra kérte a képviselőket arról, milyen következményekkel járhat Robert Fico kabinetjének makacssága, amellyel elutasítja a menekültkvótákat. Nem vonta kétségbe a szlovák kormányfő jogát a különvéleményéhez, vagy ahhoz, hogy perre menjen a brüsszeli testülettel. De felmutatta annak a nem éppen csillogó éremnek a másik oldalát is, amit a pozsonyi kabinet nem akar látni.
Ez az európai értékrend egyik pillére, a szolidaritás. Nem csupán azokkal a menekültekkel, akik rászorulnak erre, hanem a magának helyet kereső emberáradat által leginkább érintett országokkal is. Aligha helyénvaló német problémaként jellemezni az unió eddigi legnagyobb válságát, miként nem bölcs lépés a közelgő szlovákiai választásokra gondolva, a nyilvánvaló kockázatok tudatos eltúlzásával potenciális terroristákkal riogatni. Ahogy szintén nem fair eltussolni az ország uniós tagságából származó politikai, morális és a nemzetközi szerződésekből fakadó jogi kötelezettségeit.
