galéria megtekintése

Az alagút vége

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 19. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

Most kellene sűrű bocsánatkérések között a kasszához, majd a kijárathoz fáradniuk mindazoknak, akiknek a négyes metró kitalálásához és a jelen formában történő megvalósításához közük volt, Demszky Gábortól Orbán Viktorig. Azt írja ugyanis a gazdasági napilap, hogy a főváros legújabb közlekedési attrakciójának az utasszáma a napi százezres szint közelében látszik stabilizálódni.

El tetszettek tapsolni az ország pénzéből 450 milliárd forintot, a főváros életéből pedig bő másfél évtizedet

Ez pedig nemcsak a kettes vonal 350 ezres és a hármas metró ötszázezres forgalmához képest szánalmasan kevés, hanem annak a napi 474 ezer utasnak sincs még a közelében sem, amelyre a projekt megtérülési számításait alapozták.

 

Akik a mások (mindannyiunk) pénzéből építenek metrót, stadiont vagy atomerőművet, azok – ha maguktól nem akarnának is – egy civilizált országban mindenképpen kénytelenek a megtérüléssel számolni, másképp ugyanis nem lehet eldönteni, hogy a közjavak az általuk megálmodott beruházásban hasznosulnak-e a leghatékonyabban.

A négyes metró kalkulációinál (ahogyan azt anno a Népszabadság is részletesen megírta) trükkök százait alkalmazták annak érdekében, hogy valamiféle megtérülést sikerüljön kimutatni.

Százezer körül stabilizálódott a napi utasszám
Százezer körül stabilizálódott a napi utasszám
Móricz-Sabján Simon

Nemcsak a várható forgalmat lőtték be lényegesen – a mostani tapasztalatok szerint majdnem ötszörösen – a realitások fölé, hanem például olyan hasznokat és bevételeket is beterveztek, amelyre józan ember nemhogy metrót, de talán még egy kerékpárvásárlást sem bazírozna. (Tényleg csak az elrettentő példa kedvéért: évi másfél milliárd forintot reméltek beszedni a soha meg nem épült P+R-parkolókból.)

Ilyen és hasonló megoldásokkal jött ki végül az a nagyszerű eredmény, hogy ha az összes létező ember, aki Pestről Dél-Budára vagy visszafelé tart, minden más közlekedési eszköz helyett a négyes metrót választja, akkor a metróüzletbe fektetett százmilliárdok 32 év alatt talán visszajönnek. Amire valójában akkor sem volt, és ma sincs remény.

Mondhatnánk persze, hogy ez az egész a Tarlós-éra előtti városvezetés meg a vele együttműködő „balliberális” kormányok sara, de ebben az esetben nem bontanánk ki a teljes igazságot. Amikor ugyanis 1998 novemberében az első Orbán-kormány felmondta a metrószerződést, egyedül a négyes metró drágaságát kifogásolta, pedig már akkor is tudható volt (lapunkból is), hogy az egész koncepció téves, a nyomvonaltól a megállók és a végállomások helyének kiválasztásáig. És egyetlen szalmaszálat sem tettek keresztbe sem a hibák kijavítása, sem a „rosszul szavazó” és ezért büntetésben lévő Budapest felszíni közösségi közlekedésének javítása, vagyis az ésszerűbb, olcsóbb lehetőségek megvalósítása érdekében.

Sőt 2010 után sem korrigáltak semmit a Demszky-emlékművön – mentve legalább a menthetőt –, csupán a metróbuliban érdekelt céghálót foltozták ki néhány NER-konform vállalkozással.

A tények tükrében az őszinte és igazságos értékelés valahogy így hangzana: kedves politikusok, el tetszettek tapsolni az ország pénzéből 450 milliárd forintot, a főváros életéből pedig bő másfél évtizedet erre az értelmetlen, pazarló és fölösleges metróépítésre. Mindannyiuknak hálásan köszönjük.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.