Akik a mások (mindannyiunk) pénzéből építenek metrót, stadiont vagy atomerőművet, azok – ha maguktól nem akarnának is – egy civilizált országban mindenképpen kénytelenek a megtérüléssel számolni, másképp ugyanis nem lehet eldönteni, hogy a közjavak az általuk megálmodott beruházásban hasznosulnak-e a leghatékonyabban.
A négyes metró kalkulációinál (ahogyan azt anno a Népszabadság is részletesen megírta) trükkök százait alkalmazták annak érdekében, hogy valamiféle megtérülést sikerüljön kimutatni.
|
Százezer körül stabilizálódott a napi utasszám
Móricz-Sabján Simon |
Nemcsak a várható forgalmat lőtték be lényegesen – a mostani tapasztalatok szerint majdnem ötszörösen – a realitások fölé, hanem például olyan hasznokat és bevételeket is beterveztek, amelyre józan ember nemhogy metrót, de talán még egy kerékpárvásárlást sem bazírozna. (Tényleg csak az elrettentő példa kedvéért: évi másfél milliárd forintot reméltek beszedni a soha meg nem épült P+R-parkolókból.)
Ilyen és hasonló megoldásokkal jött ki végül az a nagyszerű eredmény, hogy ha az összes létező ember, aki Pestről Dél-Budára vagy visszafelé tart, minden más közlekedési eszköz helyett a négyes metrót választja, akkor a metróüzletbe fektetett százmilliárdok 32 év alatt talán visszajönnek. Amire valójában akkor sem volt, és ma sincs remény.
Mondhatnánk persze, hogy ez az egész a Tarlós-éra előtti városvezetés meg a vele együttműködő „balliberális” kormányok sara, de ebben az esetben nem bontanánk ki a teljes igazságot. Amikor ugyanis 1998 novemberében az első Orbán-kormány felmondta a metrószerződést, egyedül a négyes metró drágaságát kifogásolta, pedig már akkor is tudható volt (lapunkból is), hogy az egész koncepció téves, a nyomvonaltól a megállók és a végállomások helyének kiválasztásáig. És egyetlen szalmaszálat sem tettek keresztbe sem a hibák kijavítása, sem a „rosszul szavazó” és ezért büntetésben lévő Budapest felszíni közösségi közlekedésének javítása, vagyis az ésszerűbb, olcsóbb lehetőségek megvalósítása érdekében.
Sőt 2010 után sem korrigáltak semmit a Demszky-emlékművön – mentve legalább a menthetőt –, csupán a metróbuliban érdekelt céghálót foltozták ki néhány NER-konform vállalkozással.
A tények tükrében az őszinte és igazságos értékelés valahogy így hangzana: kedves politikusok, el tetszettek tapsolni az ország pénzéből 450 milliárd forintot, a főváros életéből pedig bő másfél évtizedet erre az értelmetlen, pazarló és fölösleges metróépítésre. Mindannyiuknak hálásan köszönjük.
