Újabb buszsofőr lett öngyilkos Szombathelyen, adta hírül nemrég a helyi napilap. Nehéz közvetlen összefüggést találni a foglalkozás és az önpusztítás hajlama között, nem hiszem, hogy például az autószerelők gyakrabban dobnák el az életüket, mint a történelem szakos tanárok.
Nyilvánvaló, hogy általában nem a szakmája rakja az ember nyakába a kötelet. A szombathelyi történetnek azért van mégis visszhangja, mert egy hónapon belül a második buszsofőr vetett véget az életének a vasi megyeszékhelyen. Környezetük arról beszél, hogy az átszervezések csökkentették a bérüket. Hogy a busztársaság átalakulását követően több juttatásukat is megvonták. Hogy a munka törvénykönyvének módosítása és az országos méretű, már-már tarthatatlan sofőrhiány miatt a tervezettnél sokkal többet kellett dolgozniuk. Hogy ezért a másodállást is vissza kellett mondani. A vidéki sofőrök, mint mondják, havonta mintegy 150 ezer forintot visznek haza. Életüket teljesen át kellett szervezniük, mert a munkaerőhiány miatt gyakran hetente más és más megyébe vezénylik őket.
Régebben csak a Győr-Moson-Sopron megyei sofőrök mentek el vezetni külföldre, ma már az ország minden részéről kivándorolnak, persze a magyarországi fizetésük ötszöröséért. Ráadásul az egyre erősödő, komoly politikai kapcsolatok által is támogatott nagy magyar kamionos cégek is elcsábítják őket a buszcégnél sokkal jobb feltételekkel. Sokan azonban a családjuk mellett maradnának, ezért nem szeretnének Európa vándorai lenni. De körükben is bizonytalanságot szül a kormány összevissza beszéde, a Volánoknak a MÁV-val való összevonásának meglebegtetése. Ma sem lehet tudni, kisiklik-e ez az elképzelés, vagy véglegesen sínre teszik.
