Ezután mondhatnám a súlytalanabbnál súlytalanabb közhelyeket is, várjál, például, hogy szemlátomást nulla veszélyérzettel van megverve az ember, akivel meg az ország van megverve. Meg hogy egyre kevésbé látszik innen, 2015-ből, hogyan tudta ez a válogatott európai seggfejek legjobb tanítványaként, meg formátumos, sőt egyenesen: nagy formátumú politikusként elkönyvelt párt- és miniszterelnök, ez a kenet-, ugribugri- és hagymázmaestro hülyére venni a komplett országot, legalább kétszer, de amúgy meg 0–24.
Közben meg hülyére verni minden ellenfelét. Már legalábbis azokat, akik versenyben maradtak látszólag, vagyis: akiket előzőleg nem fogyasztott el jóízűen, és akiknek a szájpadláson maradt utolsó morzsáit ezután nem kísérte le annyi házi szilvával, amennyi után már ő maga is körbenézni volt kénytelen, hogy rendben, gyerekek, hölgyeim és uraim, kedves hajrámagyarország!, az ellenzékecskét kinyírtuk jól, este van, este van: kiki nyúgalomba’, hol a színészünk?, itt van a színészünk is, van fasza új választási rendszerünk is, meg két... ja nem, várjál, legalább négy Semjén Zsoltunk, ennyit látok, tehát majdnem minden megvan, okés – de hol a francban vannak már azok a tetves fehérvári huszárok? Hát édesapa, hát hány olyan dolgot mondjak neked tíz perc alatt az elmúlt öt évből, amibe darabonként is úgy kellett volna belebuknia, mint egy óvatlanabb tanácselnöknek abba, hogy a magyar szakos vejéből csinál téeszelnököt?
Sok mindenben lehet vita közöttünk. Az én miatyánkomat például Babits Mihály írta, a tiédet meg szerintem valami suttyó queensi gengszterrapper – ez mondjuk különbség. De szerencsére van, ami összeköt, nem pedig elválaszt. Az én alkotmányomat Sz. József írta egy iPaden, egy vonaton, Brüsszel felé menet. A tiédet ki írta?
Szóval, körülírhatnám tényleg ezt az egészet, ami csúcsosodik kifelé, és hogy azt érzem, ez a csúcs, ez egyre hegyesebb, néha már úgy tűnik, komolyan, hogy nem is hétről hétre, napról napra, de óráról órára szaródik el a helyzet, ami mégsem normális, hát így nem lehet élni baszodalássan, hát most tényleg kezdjek el remegni módszeresen, kezdjek tikkelni először a bal szemhéjammal, aztán engedjem átcsúszni a jobbra is, hagyjam, hogy egyszerre mindkét szemem tikkeljen? Amúgy végül is az nem olyan rossz ideig-óráig, mert kvázi ingyenstroboszkóp. De egy szexi gyomorfekély? Az kéne? Nem, olvass inkább költőt a neten, »a miniszterelnök Miskolcon rántotta be a cinizmusláncfűrészt« – az avasi keserűn kívül minden egyébért fordulj a népesség-nyilvántartóhoz.”
