galéria megtekintése

Autonóm baloldalt!

Publicisztikai közhellyé vált mára azon lamentálni, hogy Magyarországon megszűnt a baloldal, hogy jön a „varsói gyors”, és mindenkit elcsap, aki nem igazodik a korszellemnek megfelelően jobbra. Mint a közhelyekben általában, ebben is van némi igazság. A közbeszédet egy pénzzel és propagandaeszközökkel agyonturbózott jobboldal határozza meg. A témáit is, a tónusát is. A rezsim választott (de persze a rendszerváltás történetét tekintve: természetes) szellemi ellenzéke a kissé megkopott renoméjú és korábbi hatását nagyrészt elvesztett liberális értelmiség. A felnövő generációk számára könnyen hozzáférhető mintát, orientációs keretet ebben a helyzetben ma csak a hétköznapi nacionalizmus szoftos vagy radikális válfajai kínálnak. A fiatalos rebellis hévhez történelmileg jól passzoló baloldali mozgalom nincs.

Az a baloldal, ami az értelmiségi klubokon és – az offline valósággal nem egészen kiegyensúlyozott viszonyban lévő – Facebook-csoportokon túl még létezik, a társadalomból kiágyazódott, ódivatú, semmitmondó vagy egyenesen vállalhatatlan. Baloldaliak vannak, de élő baloldali kultúra nincs ma Magyarországon.

E szomorú helyzet elsődleges oka az, hogy amit a köznyelvben mind ez idáig baloldalként azonosíthattunk, a szoclib gondolkodásmód, tartalmilag kiüresedett, személyi állományában megkötött, fejlődő- és reakcióképességét elvesztette. Az okok számosak, és egy ilyen rövid írásban nem is vehetjük mind számba őket. Így csak egyetlen, kiemelkedően fontos tényezővel foglalkozunk. Azzal, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon végleg összemosódott a baloldali és a liberális gondolkodás. Külön esszét igényelne annak áttekintése, hogy hogyan történt meg a baloldali és liberális gondolkodás összeolvadása a reformkommunista közgazdászoktól a demokratikus ellenzéken, a Demokratikus Chartán és az MSZP–SZDSZ-koalíción át a közvéleményben sokáig baloldalinak tekintett sajtótermékek „liberalizálásáig”. De a tény az tény: miközben a közélet iránt érdeklődő olvasó valószínűleg számtalan magát egyértelműen liberálisnak tekintő szerzőt fel tudna sorolni Kis Jánostól Konrád Györgyön át Bokros Lajosig, kérdéses, hogy ugyanezt meg tudná-e tenni baloldaliakkal is. Márpedig a baloldal, a baloldali gondolkodás létezik, még ha kicsit rosszabb is a PR-ja és intézményrendszere, mint ideológiai vetélytársainak.

 
Marabu rajza

Eszmetörténeti közhely, hogy a baloldali és liberális gondolkodás között számos átfedés van. A demagóg, illetve radikálisan progresszió-ellenes jobboldali erőkkel szemben ráadásul a kor parancsa is azt követeli meg, hogy szolidaritást mutassanak egymással a szétforgácsolódott „demokratikus” erők.

De minden átfedés ellenére az is történelmi tény, hogy a baloldal és a liberalizmus hívei szerte Euró­pában külön pártokba tömörültek, a két ideológiai irányzatnak egymástól független értelmiségi és ifjúsági szubkultúrái alakultak ki. Itthon és külföldön baloldaliak és liberálisok sok kérdésben egyetértenek, más ügyekben ugyanakkor egymás legnagyobb ellenfelei (különösen ilyenek az újraelosztással és a gazdasági működésbe való állami beavatkozással kapcsolatos kérdések). Ráadásul voltak természetes okai is annak, hogy a baloldali gondolat a rendszerváltást követően háttérbe szorult: a Kádár-rendszer létező szocializmusával kapcsolatos kibeszéletlen tapasztalatok és a rendszernek a demokráciában is (bal- és jobboldalon egyaránt) közéleti szerepet vállaló egykori vezetői és propagálói. De minden korlátozó megjegyzés dacára a XXI. századi Magyarországon az „európai értelemben vett” baloldali gondolat legitim program, a baloldali autonómia iránti igény jogos és helyes. Ez a program nem valami vagy valakik ellen irányul: célja korlátozottabb, az, hogy egy szűk szubkultúrából ismét sokak számára hozzáférhető kultúra legyen. Hogy bemutassuk: a baloldali gondolkodás nemcsak létezik, de nagyon is sokszínű, és leginkább e sokszínűségében lehet majd ismét igazán erős.

A baloldal persze az ilyen új intellektuális erőfeszítések nélkül is létezik. Nemcsak szerte a világon, de itt Magyarországon is. Hol jobb, hol rosszabb feltételek között, de létezik. Létezik politikai, társadalmi, média, filozófiai, tudományos és művészeti értelemben is. A magyar politikai palettán van több, önmagát egyértelműen baloldalinak tekintő párt, míg mások legalább részben felvállalják a szociáldemokrácia örökségét. Társadalmi szervezetek sora áll ki saját területén az olyan baloldali értékek mellett, mint a társadalmi szolidaritás, az elesettek segítése vagy a mindenki számára hozzáférhető oktatás és egészségügy. Társadalomtudományos műhelyek sora ad közre elemzéseket a létező kapitalizmus igaz­ságtalanságairól, a kizsákmányolás változatos formáiról.

De mindezen sokszínű törekvés ellenére nem beszélhetünk virulens, saját logikája szerint működő baloldali közéletről. E közösség megteremtése nehéz, de nem lehetetlen. Ezért tartottuk fontosnak, hogy szerzőtársainkkal együtt létrehozzunk egy olyan kötetet, mely fontos lépés lehet egy közös baloldali nyelv kialakítása felé. Ez a kötet 50 könyvről szól, amit „minden baloldalinak ismernie kell”: 50 változatos hátterű, de valamilyen módon magát baloldalinak tekintő magyar recenzens és az általuk választott szerzők írásait tartalmazza. Az autonóm politikai baloldal csak akkor jöhet létre Magyarországon, ha létezik autonóm baloldali kulturális közösség. A kötet támogatójával, a Progress Alapítvánnyal együttműködve remélhetőleg sikerült egy lépést tennünk egy ilyen kulturális közösség megteremtése felé.

A szerzők az 50 könyv, amit egy baloldalinak ismernie kell c. kötet (Noran Libro) szerkesztői. Ez az írás a könyv bevezetőjének rövidített változata.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.