Publicisztikai közhellyé vált mára azon lamentálni, hogy Magyarországon megszűnt a baloldal, hogy jön a „varsói gyors”, és mindenkit elcsap, aki nem igazodik a korszellemnek megfelelően jobbra. Mint a közhelyekben általában, ebben is van némi igazság. A közbeszédet egy pénzzel és propagandaeszközökkel agyonturbózott jobboldal határozza meg. A témáit is, a tónusát is. A rezsim választott (de persze a rendszerváltás történetét tekintve: természetes) szellemi ellenzéke a kissé megkopott renoméjú és korábbi hatását nagyrészt elvesztett liberális értelmiség. A felnövő generációk számára könnyen hozzáférhető mintát, orientációs keretet ebben a helyzetben ma csak a hétköznapi nacionalizmus szoftos vagy radikális válfajai kínálnak. A fiatalos rebellis hévhez történelmileg jól passzoló baloldali mozgalom nincs.
Az a baloldal, ami az értelmiségi klubokon és – az offline valósággal nem egészen kiegyensúlyozott viszonyban lévő – Facebook-csoportokon túl még létezik, a társadalomból kiágyazódott, ódivatú, semmitmondó vagy egyenesen vállalhatatlan. Baloldaliak vannak, de élő baloldali kultúra nincs ma Magyarországon.
E szomorú helyzet elsődleges oka az, hogy amit a köznyelvben mind ez idáig baloldalként azonosíthattunk, a szoclib gondolkodásmód, tartalmilag kiüresedett, személyi állományában megkötött, fejlődő- és reakcióképességét elvesztette. Az okok számosak, és egy ilyen rövid írásban nem is vehetjük mind számba őket. Így csak egyetlen, kiemelkedően fontos tényezővel foglalkozunk. Azzal, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon végleg összemosódott a baloldali és a liberális gondolkodás. Külön esszét igényelne annak áttekintése, hogy hogyan történt meg a baloldali és liberális gondolkodás összeolvadása a reformkommunista közgazdászoktól a demokratikus ellenzéken, a Demokratikus Chartán és az MSZP–SZDSZ-koalíción át a közvéleményben sokáig baloldalinak tekintett sajtótermékek „liberalizálásáig”. De a tény az tény: miközben a közélet iránt érdeklődő olvasó valószínűleg számtalan magát egyértelműen liberálisnak tekintő szerzőt fel tudna sorolni Kis Jánostól Konrád Györgyön át Bokros Lajosig, kérdéses, hogy ugyanezt meg tudná-e tenni baloldaliakkal is. Márpedig a baloldal, a baloldali gondolkodás létezik, még ha kicsit rosszabb is a PR-ja és intézményrendszere, mint ideológiai vetélytársainak.
