A bírság idegesítő, de megszokott része a világnak, mint a szúnyogok a Duna-partnak. Némelyik ért hető és jogos. Így ha egy boltban az alkalmazott nincs bejelentve vagy a lejárt szavatosságú párizsit ecettel dörzsölik át, hogy a nyálka eltűnjön róla, senki sem háborodik fel, ha komoly bírságot szabnak ki a hatóságok.
Más bírságoknak elvben van értelmük, de egy kis vétségért tízezreket elkérni mégiscsak arcpirító. Ha egy biciklist elkapnak, mert a bringa nincs megfelelő lámpákkal és fényvisszaverő csicsákkal felszerelve, a büntetés többe kerül, mint karácsonyfaként feldíszíteni a kerékpárt. Fontos a láthatóság, de talán túlzó hiányában 30 ezret legombolni. Neuralgikus pont a rendszerben a póráz nélküli kutyasétáltatás is.
Mint azt legutóbb néhány rendőr közölte, ez már 50 ezer forint – Szili kutya póráz nélkül besétált egy csapat ácsorgó rendőr közé, én pedig a „gyere, mert ez 30 ezer forintba kerül” felszólítást követően kaptam a kiegészítő információt. Van aztán az a bírság vagy díj, amely se nem fair, se nem jogos, de még egy nagy adag átverés is van mögötte. Már három napja működik (khm) az új útdíjrendszer, mi elsején utaztunk rokonlátogatásra Hévízre. Mivel nem tudtuk s nem tudjuk azóta sem, hogy négy vagy három megyei matricát kell-e venni az M7-esre, úgy döntöttünk, majd ha letisztul a dolog, megvesszük a zsugát.
