Most éppen az információszabadságról szóló törvénnyel indokolja a kormány, hogy miért is kell – már nem 15, hanem – 30 évre titkosítani a paksi bővítéssel kapcsolatos összes üzleti és műszaki adatot, illetve döntés-előkészítő iratot. Az atomtitokról ma szavaz a parlament: ha elfogadják (és el fogják fogadni), akkor a Roszatomnak és alvállalkozóinak törvény adta módjuk lesz 4000 milliárd forintnyi közpénzt a nyilvánosság mindenfajta kontrollja nélkül elkölteni.
Bár Lázár János miniszter és Aradszki András államtitkár is beígérte az alvállalkozói szerződések ügyében a közbeszerzéseket és a teljes átláthatóságot, ma az Országgyűlés törvénybe fogja foglalni, hogy a NER-ben egy kormányígéret annyit ér, mint a halottnak a beöntés. A parlament előtt lévő törvényszöveg mentesíti a feleket a közbeszerzési kötelezettség alól, és arról is rendelkezik, hogy a beruházás sarokszámait (vállalási ár, határidő, műszaki tartalom) három évtizedig senki se ismerhesse meg. Az infótörvény nemzetbiztonsági érdekből és a szellemi tulajdon védelme érdekében lehetővé teszi ugyan a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását – erre hivatkoznak a titkosítók –, azonban arról is ír, hogy költségvetési juttatással, állami vagyonnal kapcsolatban nincs helye az üzleti titoknak. Az alkotmányban pedig benne van, hogy a közérdekű adatok megismerhetősége alkotmányos alapjog, amelyet csak egy másik alapjog érvényesülése végett lehet korlátozni, üzleti érdekből nem.
Nekünk viszont órákon belül születhet egy törvényünk, amely szerint államtitok lesz Magyarországon, hogy ki és mennyiért szállít sódert, zúzott követ, gerendát, gulyáslevest, esztrádműsort, kommunikációs tanulmányt a két új paksi blokkhoz – majd harminc év múlva megtudhatja a kedves adófizető, jó üzletet kötött-e, és egyáltalán, arra használták-e az ezermilliárdokat, amire adta, vagyis atomerőművet építettek-e belőle vagy pártot, médiahátországot, hozzátartozói vagyont, mint anno a Fidesz ajándékba kapott pártszékházának árából. És szintén három évtized múltán válhat nyilvánossá, hogy mennyit késett a kivitelező, mekkorát nőtt menet közben az ár vagy – ahogy az a Roszatom-beruházásoknál már előfordult – csökkentették-e a műszaki és a biztonsági garanciákat, hogy ne szálljanak el (annyira) a költségek.
