galéria megtekintése

Atom, biztonság

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 26. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

Bárki bármit hazudik is, az éppen 28 évvel ezelőtt történt csernobili atomkatasztrófa tanulságai máig nem épültek be az ún. nukleáris kultúrába. Az atomerőműveket változatlanul nem „hülyebiztosra” tervezik (azaz a létesítmények ma is védtelenek a saját emberek hibáival szemben), a nukleáris balesetek költségeit pedig továbbra sem tartalmazza a létesítményekben termelt áram ára.

Vajon Magyarország felhozásában, vagy inkább a beruházás végigvitelének személyes garanciáját jelentő Orbán Viktor hatalomban tartásában tettük-e érdekeltté a Putyin-rendszert?

Hogy mást ne mondjunk: a Paksi Atomerőmű felelősségbiztosítása 36 milliárd forintig fedezi a károkat, azaz ilyen szintű biztonságért fizetünk az áramárban, miközben például Fukusimában 2011-ben a Világbank szerint 235 milliárd dollárnyi, vagyis 53 ezermilliárd forintnyi kár keletkezett (ez a magyar nemzeti termék közel kétszerese).

 

Ha egy atomerűmű elszáll, akkor a kárelhárítás változatlanul az adófizetőkre marad, ugyanúgy, mint 1986-ban Csernobilban – ahol pedig mégis megpróbálták beárazni és piacosítani ezeket a kockázatokat, mint Japánban vagy Dél-Koreában, ott a reaktorok nagyrészt állnak, mert kiderült, hogy nem tudnák kitermelni a reális biztosítási költségeket.

Amikor a magyar politikai vezetés a tervezett paksi bővítés kapcsán az évszázad üzletéről beszél, mindig kimaradnak a kalkulációból egy esetleges atombaleset következményei. Holott – szépen illusztrálva a nukleáris kultúra fentebb említett hiányosságait – nálunk is történtek más súlyos reaktor-üzemzavarok emberi mulasztás miatt, és csak a szerencsén múlott, hogy a lakosság nem került komoly veszélybe.

A bővítési projekttel kapcsolatban immár a jobboldali sajtó sem emlegeti az olcsóságot – ehelyett beúszott a képbe egy új érvelés, amely szerint a világgazdaság minden nagy erőcentrumának kell valamilyen komoly üzleti érdekeltséget juttatni Magyarországon, hogy tehát az USA, Kína és Oroszország is érdekelt legyen a magyar fejlődésben.

Túllépve azon, hogy az elmúlt 25 évben a fejlett világ kézzelfogható érdekeltségei ellenére sem törte magát a fejlesztésünkért, érdemes megkérdezni, hogy ez a stratégia vajon különbözik-e érdemben attól, amikor a szovjetek vagy a „tudjukkik” érdekeinek szolgáltattuk ki az országot.

Meg azt is, hogy a teljes egyértelműséggel kizárólag a Fidesz által támogatott Orbán–Putyin-paktummal vajon Magyarország felhozásában, vagy inkább a beruházás végigvitelének személyes garanciáját jelentő Orbán Viktor hatalomban tartásában tettük-e érdekeltté a Putyin-rendszert.

Az viszont nem kérdés, hogy a veszteségben – ha lesz – mindannyian osztozunk.

Az 1986-ban elszennyeződött csernobili zónával kapcsolatban (ahol 200 milliárd dolláros kár keletkezett) még mindig az a „legjobb” ötlet, hogy atomtemetőt csinálnak a nagyjából négybalatonnyi területen. Pénzügyi és biztonsági szempontból ennél akkor is jobban jártak volna, ha annak idején nem atommaghasítással, hanem ébenfa eltüzelésével áramot termelő erőművet építenek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.