Annyi durva és ravasz, álszent és pazarló, éppen ezért árulkodó fogás jellemzi a voksolás szabályait, valamint a kampány menetét befolyásoló regulákat, hogy ezen, ha teheti, később maga a Fidesz fog változtatni (ahogy a referendum előírásaival tette).
Teljes erőből a kétharmadra hajtanak, és ahogy 2010-ben, most is azt hajtogatják: nem hiszik, hogy sikerül.
Mindettől függetlenül a mostani választás mind politikailag, mind anyagilag sokba fog kerülni, és annyi árnyék vetül rá, hogy a győzelem akkor sem lesz igazán meg győző, ha nagy fölényt könyvelhet el a nyertes. Nem destabilizál, de nem is legitimálja olyan erővel az elmúlt négy évet, ahogy azt a Fidesz a következő négy évre látni szeretné.
Ma már talán sajnálhatja Orbán, hogy nem volt megengedőbb, nagyvonalúbb – bár az ellenfeleivel soha nem is volt. Persze integetni és mosolyogni fog, szónoklata néhány vadabb nekifutás után netán tartalmaz majd pár megengedő gesztust is, de ezt a minden elemében a Fideszre írott, a konkurenseket szinte karanténba záró választást nem lesz könnyű lenyeletni a társadalommal.
Elképzelhető, hogy a miniszterelnök és társai jóval kevésbé hitték, hogy teljesítményükkel többséget szereznek, mint amit szlogenjük sugall. Nem bíztak ennyire az agymosásban, az általuk szelektált memóriában. Lehet, hogy önkényes és totális honfoglalásukkal szemben nagyobb ellenállásra számítottak még akkor is, ha mindent elfoglaltak, ami elfoglalható: a nyilvánosság meghatározó tereit egészen a hirdetőoszlopokig.
Hogy golyóálló mellényükön – úgy tűnik – semmiféle botrány nem fog, míg a baloldalon megszenvedik valamennyit, ha új, ha régről előcibált – mindegy.
A hatalmon lévők mindent megtettek azért, hogy az ellenzék így viselkedjen, ahogy, de optimizmusuk nem terjedt odáig, hogy szót fogadva nekik, nagyjából így is fog.
A stratégia vadhajtása, hogy közben a surranópályán a Jobbik vág ki hajrát. A Fidesz most már attól is tarthat, hogy az eddigi pajkos kikacsintásaiból, szimbolikus engedményeiből kényszeredett szemezés válhat. Amennyiben a Jobbikot kormányon kívüli segéderőként kell használnia, az már nem intézhető el kettős beszéddel.
Szóval, sajnálhatják, hogy nélkülözik a minimális korrektséget, de mégsem hiszem, hogy ez különösebben bántja őket. Bónusznak tekintik, ahogy minden mást.
Már csak azért is, mert teljes erőből a kétharmadra hajtanak, és ahogy 2010-ben, most is azt hajtogatják: nem hiszik, hogy sikerül. Semjén Zsolt viszont többszörösen téved.
Bár ő az ellenkezőjét állítja, a fentebb leírtak miatt nem lesz összmagyar nemzeti ünnep a választás. Még akkor sem, ha szerinte Trianon óta először vehet rajta részt minden magyar. Akkoriban – jó, ha tudja – a választójog erősen korlátozott volt.
Ma csak részrehajló.
