galéria megtekintése

Arab tavasz, véres nyár

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 06. számában
jelent meg.


Körösi Ivett
Népszabadság

Három sebből vérző párjának oltalmazó teste mentette meg a Tunéziában vakációzó Sarah Wilson életét. Pedig minden jól indult: két hét a gyerekek nélkül, távol a walesi esőtől, a napsütéses szúszai tengerparton.

Június 26-án, nem sokkal dél előtt, amikor egyesek a hátukról a hasukra fordultak, ebédhez készültek vagy épp elnyomta őket az álom, a parton Seifeddine Rezgui összerakta napernyőbe rejtett Kalasnyikovját, majd több mint fél órán át gyilkolt. A 23 éves diáknak arra is volt ideje, hogy végezzen a sebesültekkel.

Matthew James ráborult gyermekei anyjára, testével felfogott három golyót, majd menekülésre biztatta az asszonyt. Jamesék túlélték, de Rezgui harmincnyolc turistával végzett. Habib Eszid tunéziai kormányfő elismerte, a rendőrség nem likvidálta elég gyorsan a támadót, akiről úgy hírlik, ugyanakkor képezték ki Líbiában, amikor a tuniszi Bardo múzeumon márciusban rajtaütő terrorkommandót.

Egy hónappal a márciusi terroristaakció után a tunéziai vezetés igyekezett mindenáron megmutatni, hogy nincs mitől tartani. Nem csoda, hiszen a korábban még az előszezonban is nyüzsgő Bardóban vagy Karthágóban hosszan kellett körözni, míg a külföldi újságíró talált egy turistát, aki elmondta, nem fél az újabb támadástól. Tény, hogy Tunisz és az üdülővárosok hemzsegtek a marcona rendőröktől, akikről képtelenség volt megállapítani, hogy az újságírókat védik vagy az észak-afrikai ország jó hírét az újságíróktól.

 

Jelenlétük masszív volt, bár egy magas rangú, az idegenforgalomért felelős kormányzati illetékes arra nem tudott válaszolni, hogy a Bardo elleni támadás után hány rendőrt vezényeltek az utcára. „Sokat!” – hangzott a kimerítő válasz. Akkor is csak legyintett, amikor megkérdezték: miért hívják a sajtóban Tunéziát dzsihadista-gyárnak? A volt francia gyarmat kivívta magának az Arab tavasz sikertörténete címet, mivel egyedül itt követte a megmozdulásokat demokratikus átmenet.

Ám a nyakába szakadt demokráciában az új vezetés nem tudta, hogy mihez is kezdjen a radikális szalafistákkal, akikkel mégsem bánhatott olyan keményen, mint az elűzött diktátor, Ben Ali. A politikai változás gazdasági mélyrepülést is hozott, sokan a társadalom peremére szorultak. A szomszédos Líbiában közben az államhatalom széthullott, káosz alakult ki, s a szélsőségesek kedvükre képezhették ki a csalódott embereket, akik úgy érezték, végre van célja az életüknek. Becslések szerint az Iszlám Állam oldalán háromezer tunéziai harcol Irakban és Szíriában.

Míg a szélsőségesek száma nőtt, a tunéziai terrorelhárítóké csökkent: kormányzati források szerint Ben Alival együtt a bukott rezsim legkeményebb nemzetbiztonsági „szakemberei” is repültek. A belügyet állítólag már májusban figyelmeztették egy szúszai támadás veszélyére. Sokak szerint tapasztalatlan gárda néz szembe az aggasztó helyzettel. Már ha szembenéz vele. A hét végén rendkívüli állapotot hirdettek.

Az elmúlt száz napban két merényletet követtek el, az áldozatok száma eléri a hatvanat. Akármilyen kedvező ajánlattal állnak is elő az utazási irodák, ezekkel a számokkal nehéz lesz versenyezni. Ha a fő bevételi forrásnak számító turizmus összeroskad – az ágazat a GDP több mint 15 százalékát adja, s a 11 millió lakosú országban 400 ezer ember él belőle –, az újabb tömegeket taszíthat a peremre. Onnan csak egy ugrás Líbia.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.