galéria megtekintése

Arab gyilkos, zsidó gyilkos

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 11. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Izrael és a Hamasz között értelmetlen politikai háború folyik, egy értelmetlen háborús politika folytatása. A Hamasz tudja, hogy a rakétáival nem tud súlyosabb kárt okozni a zsidó államnak. A Hamasz vezérei ellencsapásokat provokálnak, ezzel elsősorban a palesztinokat terrorizálják. Politikájuk, hogy „mártírokat” állítanak elő az amúgy rettenetes körülmények között élő emberekből. Izrael képtelen teljesen megakadályozni az öngyilkos terrorizmust, a rakétatámadásokat, a kődobálást. De sok az arab halott.

Valódi sokkot jelentett a fiatal palesztin fiú megölése
Valódi sokkot jelentett a fiatal palesztin fiú megölése
Ammar Awad / Reuters

Júniusban elraboltak és megöltek a palesztin területek és Izrael határán három iskolásfiút. Két 16 évest, egy 19 évest. Az izraeli kormány a Hamaszt hibáztatta. A palesztin média az iskolásokról azt állította, hogy katonák, esetleg telepesek. Gúnyrajzokat közöltek róluk, általában véve az emberrablókkal (gyilkosokkal) rokonszenveztek. Abbasz palesztin elnök elítélte az emberrablást, később a gyilkosságot, de ezt félszívvel tette. Az izraelieket megdöbbentette, amikor megtalálták a megölt fiúk holttestét.

 

De valódi sokkot okozott, amikor kiderült, hogy egy 16 éves kelet-jeruzsálemi fiút elraboltak és megöltek bosszúból. Fiatalkorú ultraortodox zsidók voltak az elkövetők. A vérbosszúra újabb erőszakhullám volt a válasz arab oldalon.

Az arab társadalom közönnyel, sőt cinkossággal kezelte a zsidó családok tragédiáját. A zsidó oldalon megdöbbenés, önvád és együttérzés volt tapasztalható. Az egyik megölt zsidó kamasz, Naftali Frenkel anyja, Racheli együtt érző levelet írt az arab fiú édesanyjának. A zsidó politikusok, vallási vezetők, még az ultraortodox rabbik is elítélték a gyilkosságot. Hasonló gesztusokat nem tettek a muzulmán vallási vezetők, politikusok, újságírók.

Az izraeli kormányfő egyik első kijelentése az volt, hogy a zsidó terroristákkal ugyanúgy bánnak el, mint az arabokkal. Abbasz elnök és kollégái egyszer sem nevezték a három iskolás gyilkosait terroristáknak. A jeruzsálemi rendőrség elfogta Mohammed Abu Khdeir gyilkosait. A zsidó fiúk gyilkosai aligha menekülhettek volna el, és bujkálnának mostanáig, ha nem állna mögöttük a palesztin közösség és feltehetőleg a hatalom is.

Az izraeli társadalom reakciója a brutális bosszúra megdöbbent önvizsgálat volt. Hogyan engedhettük meg, hogy idáig fajuljanak a dolgok? Miként alakulhattak ki az Amosz Oz író szavaival a „héber neonácizmus” szigetei, ahol a gyilkosok „nevelkedtek”? Ezt kérdezi az izraeli társadalom legjava. A kritikai sajtó pedig a kormányzatot bírálja, amely elnézte az arabok tulajdona, intézményei elleni „árcédula”-terrort, a rasszista uszítást. Mindezt mérlegelni kell tehát, amikor a háborús fejleményeket nézzük, amikor országokat, népeket próbálunk kollektíven megítélni. Ami egyébként kudarcra van ítélve.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.